A boldogság nyomában (2006) - színes, amerikai életrajzi dráma, 117 perc

Rendező: Gabriele Muccino
Forgatókönyvíró: Steve Conrad
Operatőr: Phedon Papamichael
Jelmeztervező: Sharen Davis
Zene: Andrea Guerra
Producer: Todd Black, Jason Blumenthal, James Lassiter
Látványtervező: J. Michael Riva
Vágó: Hughes Winborne

Bármennyire is közhelyes maga a gondolat, azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy ma már eléggé elanyagiasodott a világ. Túl sokat ad mindenki a presztízsre és a külsőségekre, ezért hajlamos az emberfia elidegenedni mindentől és mindenkitől. Persze az anyagi probléma nyomasztó és kritikusan csökkenti lehetőségeink számát, nem a legfontosabb dolog a világon. Gabriele Muccino bemutatja, hogy a legnagyobb nyomorban is meg lehet maradni embernek.

Chris Gardner (Will Smith) súlyos anyagi problémákkal küzd, nem épp kifizetődő az állása: csontsűrűség mérő gépezeteket árusít kórházaknak. A termékre nem igazán van kereslet, mert csak épp hogy pontosabb, mint a röntgen felvétel, ellenben sokkal drágább, igazi luxusnak számít az egészségügyben. Egyre nehezebben vagy szinte sehogy nem tudja kifizetni a lakbért, nem képes eltartani a saját családját. A felesége (Thandie Newton) külön költözik tőle, ezért Chris-nek egyedül kell eltartania óvodás fiát (Jaden Smith) és persze saját magát is.

Nos mondanom sem kell, nagyon könnyű azonosulni ezzel a szituációval, ugyanis mindenkinek meg kell küzdenie egyes kiadásokkal. Emiatt gyakran feszültebbek vagyunk és hajlamosak vagyunk megbántani a szeretteinket is. Chris meglehetősen különösen alkalmazkodik a helyzethez, minden esélyt megragad, hogy némiképp kimásszon a slamasztikából. Ám ebben a stresszes helyzetben is képes boldog maradni, mert fia mindenért kárpótolja.

Will Smith számos alkalommal bizonyította már, hogy nem csak a nagydumás rendőrt tudja alakítani. Kaptunk már tőle egy ízig-vérig hiteles Muhammad Ali-t, hajléktalan szuperhőst, valamint az utolsó embert a Földön. Valahogy tökéletesen eljátssza a hihetetlenül egyedi karaktereket, ám most egy teljesen átlagos ember bőrébe bújt és szerintem karrierjének egyik legkiválóbb alakítását nyújtja. Képesek vagyunk sajnálni, sőt az érzékenyebb embereknél egy 100 darabos zsepi csomag gond nélkül elfogy. Mindezt úgy éri el, hogy egyetlen egy percig sem lehet azt mondani rá, hogy hatásvadász. Egyszerűen egy hatalmas érzelembomba az elsőtől az utolsó pillanatig. Olyan tökéletes apa-fia kapcsolatot mutat be nekünk a film, amelyre eddig nem volt példa. Teljesen átérezzük minden gondját-baját a főhősnek, garantáltan meglágyítja a legkeményebb szíveket is. Ez a kapcsolat különösen ütőképesen mutat a képernyőn, ugyanis a kisfiút alakító színész valóban Will Smith fia. Így van, ő ugyanaz a kis srác, aki Jackie Chan oldalán szerepelt az új Karate kölyökben. Alakítása ezáltal teljesen hiteles, kifejezetten erős képviselője a gyerekszínészeknek, nem árt rá odafigyelni a későbbiekben is.

A mű egyébként nem fél humorosnak lenni, rengetegszer csal mosolyt a néző arcára, ezáltal egy kicsit megtöri a depresszív, kétségbeesett hangulatot, de felejtetni nem tudja azt. Ezáltal a humornak és a drámának egy nagyon nemes elegyét kapjuk és véleményem szerint, ez a két kategória párosodása bírhat filmek terén a legnagyobb erővel. Ez nem légből kapott feltételezés, gondoljunk csak az Életrevalókra vagy a Forrest Gumpra. Na ugye. Itt sincs ez másképp, nyugodtan felsorakozhat az említett remekművek mellé, hiszen egy nagyon értékes filmről beszélhetünk.

Mivel egy megtörtént esetet dolgoz fel a film, ezért valahogy még hitelesebben hat az egész mondanivaló. Az ilyen és ehhez hasonló filmeknél gyakori jelenség, hogy narrációt használnak. A történetet egy mesélés alapján tálalják, amely annyira jól áll a filmnek, hogy arra nincs szó. Nem erőltetett, nem agyonhasznált, a legeslegmegfelelőbb pillanatokban alkalmazzák.
A címválasztás tökéletes, ugyanis a tényleges mondanivalója, az Chris boldogság-keresése. Nem vágyik ő többre annál, minthogy gondtalan legyen az élete. Pontosabban nem is az övé, hanem inkább a családjáé. És bár a film azt a részt nevezi boldogságnak, amiről Chris élete kezd helyreállni egy állásnak köszönhetően, pontosan tudjuk, hogy nem az állás jelenti a boldogságot, hanem az a tudat, hogy meg tudja teremteni a fiának a biztos hátteret. Itt érdemes megemlíteni, hogy a film telis tele van mélypontokkal, aminél lejjebb már nem nagyon van és ez a nézőt is nyomasztja. Hatalmas teher esik le a mi vállunkról is, amikor megjelennek Chris életében a reménysugarak.

Technikai részről nem igazán szeretném boncolgatni, legyen elég annyi, hogy minden a helyén van, gyönyörű képek vannak a filmben. A zenéje is kiváló, le a kalappal. Bár a stábtagok nem igazán ismertek, mindenképp érdemes megemlíteni, hogy remek munkát végeztek, de valahogy annyira értékes a film tartalma, hogy ezekre az ember nem is nagyon figyel oda. És bár nem szívesen, de át kell térjek a film egyetlen negatívumára.

Cselekményeit tekintve a film meglehetősen monoton, annak ellenére is, hogy Chris folyamatosan futkosik egyik helyről a másikra. Nyilvánvalóan nem egy akcióban és robbanásokban gazdag film elé ültem le, de valahogy egy kicsit hosszúnak találom a játékidőt. Nagyszerűen kibontja már az első pillanatokban a történetet és ez a film utolsó pár percéig stagnál. Ezáltal semmilyen előrelépést nem tapasztalhatunk, akármeddig lehetett volna még húzni a problémahalmozást. Ám ha ezek nem lettek volna, akkor nem érezzük át a tényleges helyzetet, sokkal inkább az jött volna le, hogy pikkpakk megoldódik minden. De így viszont nem lesz nagyon változatos. Nagyon patt helyzet, amire nincs megoldás, de nem akarok ennyit problémázni ezen, mivel nem kimondottan zavaró tényező.

Ezt a apróságot leszámítva minden klappol a filmben. Will Smith egyik leghitelesebb alakítását nyújtja, egyszerűen zseniális színész. A film esztétika terén is nagyot nyom a latba, de az érzelmi szál dominál a leginkább. Mindenkinek ajánlom, különösen célszerű családdal vagy épp párunkkal nézni. Elképesztően kellemes 2 órát töltöttem el vele, abszolút maradandó élménnyel szolgált.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 8.5

Santiago:

Streky: 8,5

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.