I. e. 10 000 (2008) - színes, amerikai-új-zélandi kalandfilm, 109 perc

Rendező: Roland Emmerich
Forgatókönyvíró: Roland Emmerich, Harald Kloser, Robert Rodat
Zeneszerző: Harald Kloser
Operatőr: Ueli Steiger
Producer: Roland Emmerich, Mark Gordon, Michael Wimer
Vágó: Alexander Berner

Már akkor megérzi az ember egy rossz film szelét, amikor az előzetesben lelövik az összes érdekesnek mondható pillanatot, ugyanis ez csak azt bizonyítja, hogy a többi résszel nem fognák meg a nézőket. Itt is ez a helyzet, nem ajánlom a trailer megnézését, hacsak nem láttátok már a filmet.
A 10.000 BC mindig is azok közé a filmek közé tartozott, ami nem nyújtott semmi maradandót, de később zavart, hogy már nem emlékszem rá. Pedig anno moziban láttam, ráadásul abszolút vevő vagyok az ilyen múlton merengő, kicsit pátoszos filmekre, mert olyan egyedi hangulattal rendelkeznek, ami semmihez sem hasonlítható. Ez azonban hálás műfaj, ugyanis mindezt el lehet érni azzal, ha kivisszük a színészeket a civilizációból a hegyekbe/dzsungelekbe/síkságokra, rájuk aggatunk egy bundabugyit meg pár állati eredetű kabátot és kész is vagyunk. Innentől már csak a történésekkel lehet kombinálni és dolgozni, ami sült már el jól is és rosszul is. Ez a felállás jelen kritika alanyára is igaz, ami újranézése után/közben elég keserű szájízt hagyott maga után és azt a kellemes érzést, hogy soha többé nem kell megnéznem...

Ősi legendák szólnak egy kék szemű gyermekről, aki megváltoztatja a történelmet. Valakiről, aki az előtte lévő generáció porain felemelkedik és egyesíti a vad nemzeteket egy nagyobb fenyegetés ellen. A sors úgy hozza, hogy egy nap egy Evolet (Camilla Belle) nevű árva kislány kerül ahhoz a hegyi törzshöz, amiben D'Leh (Steven Strait) is tengeti életét. D'Leh azonnal beleszeret a kék szemű lányba, azonban mielőtt szerelmük kiburjánzhatna egy vad lovas nép feldúlja otthonukat és elviszik a törzs apraja nagyját. A törzs legidősebb vadászával, gyerekkori riválisával és egy Baku (Nathanael Baring) nevű potyautassal D'Leh-ék nyakukba veszik a világot, hogy kiszabadítsák foglyul ejtett társaikat...

Nem tudom mennyire érződik a történetmesélésemen, de ez bizony egy óriási nagy kliséhalmaz, amit a múltbeli környezet mögé rejtenek. Igaz, hogy vannak itt óriásmadarak, mammutok (amiket véletlenül sem hívnak mammutnak az egész film során), sőt, még kardfogú tigris is, de összességében ez a szokásos mentőakció/revansmisszió. Nem lenne ezzel feltétlenül probléma, ha kitaláltak volna valami érdekesebb indokot (vagy ha egyáltalán nem ebbe az irányba fordul el a film, hanem mondjuk az élelemszerzés nehézsége vagy valami hasonló felé) annál, minthogy "elrabolták a szerelmemet pont mielőtt egymáséi lehettünk volna". 2008-ban ez már bőven az overused-kategóriába esett, ez tény. Ennél többet vártam volna a Függetlenség napja rendezőjétől.

A karakterek remekül el lettek találva, mindenki illik a szerepre. Steven Strait gyakorlatilag James Franco és Collin Farrell közös gyereke, akinek megvan a kellő fizikuma a szerepre és általában hozta a kötelezőt, bár nem mondanám, hogy elvitte a filmet a hátán. Camilla Belle kapta a kék szemű lány szerepét ugyebár, akiről az egész legenda szól és kövezzetek meg, de ha már ez így van, akkor nem ártott volna, ha csinál is valamit. Gyakorlatilag semmivel nem járul hozzá a történethez, mindössze motivációs szálként van jelen, mert ugyebár kell egy női főszereplő akit a buta férfiak nézhetnek, de ennyi erővel a barna szemű harcosról is szólhatna a rege, mert ő szenvedte végig a sivatagot meg minden környezeti veszélyt.

Ami számomra a legmegbocsáthatatlanabb azonban a 10.000 BC-vel kapcsolatban az az, hogy gusztustalanul lop el jeleneteket például a 300-ból, azokat leszámítva viszont valami borzasztóan nyálas és primitív párbeszédek tárháza az egész (na nem vártam Shakespeare-i magaslatokat, de ez azért tényleg nagyon egyszerű volt). Kalandfilm lévén viszont tényleg kalandozgatunk a szereplőkkel, a környezet meglepően szép és a CGI is egész jól működik a legtöbb helyen. A kardfogú tigris bevezetése viszont megint baromság véleményem szerint, mert meg se tudták élethűen animálni és ez kizökkent az egészből (ez szintén igaz a piramis tetejének ledöntésére!!), valamint nem ösztönlényként cselekszik és ez szintén elvesz a realitás varázsából (a félreértés elkerülése végett: tudom, hogy kellett ez a törzsek egyesítése-szálhoz, de szerintem ennyi erővel bármi mást is kitalálhattak volna). Amire aztán szintén semmi szükség nem volt az a boszorkányanyó karaktere és a mágia bevezetése úgy en block. Mintha nem tudták volna eldönteni, hogy kalandfilmet vagy fantasy-t készítenek, úgy csapong a film is a két műfaj között, ami nem feltétlenül összeegyeztethető.

Valahogy komoly témájú ez, meg nem is, kalandfilm is, meg nem is. A buta párbeszédek arconcsapkodósak voltak, a CGI hol jó-hol nem az, a történet borzalmasan klisés és több jelenetet láttunk már máshol is. Mégsem voltam képes ezt is a Ne nézd meg! rovatba írni, ugyanis el tudom képzelni, hogy ez a műfaj valakinek tetszik annyira, hogy elnézi akár a számtalan hibáját is. Nekik ajánlok egy próbát a filmmel, de senki ne várjon sokat tőle, mert nem fogja megugrani a lécet, maximum épphogy beleveri a fejét.

Szerző: Santiago

Értékelnek a szerkesztők:

Santiago: 5

Streky: 5,5

Xenomorph:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.