A felejtés bére (2003) - színes, amerikai sci-fi, 119 perc

Rendező: John Woo
Író: Philip K. Dick
Forgatókönyvíró: Dean Georgaris
Operatőr: Jeffrey L. Kimball
Díszlettervező: Sandy Cochrane
Jelmeztervező: Erica Edell Phillips
Producer: John Woo
Látványtervező: William Sandell
Vágó: Kevin Stitt

A science fiction talán a legagymozgatóbb műfaj a filmek világában, amely olyannyira sok lehetőséget rejt magában, hogy külön meglepő, ha mégis egy sablonra építkeznek. A történet Philip K. Dick tollából származik, csak úgy mint a Különvélemény, a Szárnyas Fejvadász, valamint az Emlékmás is. Bár nem kérdőjelezem meg az író kvalitásait, azért mégiscsak észrevehető, hogy nagyon egy kaptafára íródtak ezek az alkotások. Ezúttal John Woo próbált értékelhető mozgóképet kreálni a szokásos időt boncolgató, agyban turkálós fikcióból.

Michael Jennings (Ben Affleck) meglehetősen különös szakmával rendelkezik: csúcstechnológiákat hoz létre bizonyos cégek számára, nem kevés pénzért. Mindössze annyi hátulütője van a dolognak, hogy az munkaidő lejárta után törlik az emlékezetét, ezáltal azt sem tudja, hogy min dolgozott. Újdonsült megbízója,  James Rethrick (Aaron Eckhart) viszont  igen csak átvágja a feltalálót, sőt mi több, az életére tör. Michael emlékei hiányában értetlenül áll a helyzet elől, csak Rachel-re (Uma Thurman) számíthat, akivel elvileg az előző három évet együtt töltötte.

Még mielőtt belekezdenék, el kell hogy mondjam, az alapkoncepció nagyszerű, bár erősen hajaz az Emlékmásra. A film előre haladtával viszont azt tapasztaljuk, hogy egy-két elem viszont a Különvéleményből lett átszedve. Ennek az a hátránya, hogy az igazán ötletes dolgokat sem tudja az ember újnak megélni, mert ezeket már látta.  Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a Különvélemény 2002-es, míg A felejtés bére 2003-as darab, akkor viszont egyenesen pofátlan húzás. Sajnos mindhárom film ugyanazokat a témákat járja körbe, majdhogynem ugyanúgy. Szóval a film nagyon kevésszer tudott meglepni, de amikor sikerült neki, akkor sem feltétlen pozitív volt az az élmény. És itt lép be a képbe John Woo.

Mégis, hogy az istenbe lehetett egy ilyen felállást egy olyan rendezőre bízni, aki javarészt csak lehetetlen mozdulatokból álló akciófilmeket rendezett? Az ő munkáiban láthatjuk azokat a szereplőket, akik egy vetődés alatt 4-5 embert leterítenek egyetlen egy pisztollyal, úgy, hogy minden szikrázik és a háttérben fehér galambok szállnak. Bár mindez egy percig sem zavarna, ha értene a sci-fi filmekhez, de ez sajnos nem így van. A filmen pontosan érződik az a fajta bugyutaság, ami John Woo védjegyei közé sorolható. Gondolok itt most a motoros üldözésre, valamint úgy nagyjából az összes akciójelenetre. Elképesztően kirángatott az elmélkedős hangulatból az ilyen húzásaival és már pont nem érdekeltek az olyan filozófiai elemek, mint a jövő vagy a tudat. Egyszerűen annyira diszharmonikus a film, hogy párját ritkítja. A sci-fi, mint műfaj megalázása az a filmben felfedezhető jelenség, hogy már pedig nagyon durván kiszámítható és dugig van szájbarágással, valamint gyenge visszautalgatásokkal. Logikai- és tigrisbukfencek tárháza,  ami szégyent hoz műfajára. A filmzenék egyszerűen borzalmasak, minimálisan sem illettek a képsorok alá, sőt mi több, egy-két felcsendülés alatt az egész zenekart el tudtam képzelni.

Színészeinkkel nagyon nehezen békéltem meg, ugyanis a nem rég Oscar-díjat bezsebelő Ben Affleck-ről nem tudtam elhinni, hogy ennyire okos, bár lehet hogy ez csak a sok Kevin Smith-féle agymenés miatt van. Azt hiszem azt nyugodtan kijelenthetem, hogy maximum a rendezői tehetségével szolgált rá a hírnévre. Uma Thurman sem az a színésznő, akit feltétlen szexi szerepbe kéne feltüntetni, de hát ízlések és pofonok. Kettejük között egyáltalán nem működik a kémia, ami csak annak fejében kínos, hogy a film második felétől hatalmas jelentőséget kapott a (röhejes) szerelmi szál. Aaron Eckhart-tal nem voltak különösebb problémáim, azt leszámítva, hogy javarészt az ő karaktere rágta szánkba a legevidensebb dolgokat is.

Nagyon nehéz egy olyan filmről beszélni, ami akár jó is lehetne, de nem az. Viszont azt sem lehet mondani rá, hogy rossz, egyszerűen csak hozzászoktunk az ilyesmihez, már nem tud újat mutatni, és ha ezekhez hozzávesszük a tényleges problémákat, akkor viszont azt kell mondjam, hogy nem állta ki az időpróbáját. Akkoriban a még meglepő fordulatok mára klisék lettek, pedig 2003 nincs is olyan messze. Valamiért mégis azt mondom, hogy aki szereti a műfajt, az nézze meg, mert klasszikusnak számít. Épphogy csak jobb élményt nyújtott a közepesnél, de nem tudom elképzelni, hogy én ezt a jövőben újranézzem.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 6

Santiago: 6

Streky:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.