Micimackó (2011) - színes, amerikai
animációs film, 69 perc

Rendező: Don Hall, Stephen J. Anderson
Író: A. A. Milne
Producer: Peter Del Vecho, Clark Spencer
Operatőr: Julio Macat
Narrátor: John Cleese
Zeneszerző: Henry Jackman

Lassan már 90 éve annak, hogy életre kelt minden idők legnépszerűbb plüssmackója, Micimackó. A. A. Milne, 1926-ban húzta elő tollából az ügyefogyott, butus kis bocsot, aki Róbert Gida szobájában, avagy saját szemszögéből, a Százholdas Pagonyban múlatja mindennapjait. Barátai, Füles, Bagoly, Nyuszi, Tigris, Kanga, Zsebibaba - utóbbi kettő csak később csatlakozik a társasághoz -, és Malacka pedig minden kalandjához asszisztálnak. Az évek során sok-sok rajzfilm, sorozat, újabb regény jött a Disney égisze alól, volt közöttük jó, életerős próbálkozás, de sajnos volt ellenkezőleg, mondhatni gyenge produktum is. Az utolsó két egész estés rajzfilm, a Micimackó és a Zelefánt, illetve az "új", 2011-es Micimackó egészen jóra sikeredett. Én az utóbbiról fogok most beszélni nektek. 

Sok ember úgy gondolja, hogy a sárga kis maci kalandjai csupán a gyermekeknek szólnak. Talán ez a legnagyobb elbuktatója Walt bácsi legklasszikusabbja számára. Az új epizód megtekintése után bátran jelentem ki, hogy ez badarság. A Micimackó közel sem gyermekmese, s bár az lehet, hogy a fiatalabb korosztály fogja legjobban honorálni Tigris ugrálását a vásznon, de én, 21 éves fejjel minden percét élveztem. Természetesen ez a mű nem hasonlítható össze mondjuk Wall-E-val, de nem is akar versenyezni vele. A Micimackó ódonsága, rézszínű klasszikussága, itt-ott kopott zománca teszi azzá, ami. Bár tény, hogy mára már sallangossá, közhelyessé vált tanokat oktat, de hát könyörgöm, 1926-ban született ez a csacsi medve. Az új rész azonban egészen más lett, kapott egy jó adat seggberúgást, kiélezett humort, s bár a történet már egyszer el lett sütve, nem igazán figyelt rá az ember.

Az új történet, mint ahogyan már mondtam, nem vadonatúj. A Zelefánt című alkotás szinte teljesen ugyan ez volt, s bár a figyelmesebb nézőknek ez rögtön, 15-20 perc után feltűnik, csak az első minutumokban zavaró. Amin rögtön meglepődtem az az volt, amilyen humorral, stílussal vannak felruházva a karakterek, s főleg Micimackó és Füles, de erről később... Szinkronosan néztem a filmet, s a megszokott, jól bevált színészek adták hangjukat (Mikó István és a többiek) a plüssállatoknak. Remek betétdalok, dallamok kísérik a történet menetét, s ehhez párosul az a nosztalgikus, számomra gyönyörűen rajzolt látványvilág. Tény, és látszik, hogy a karakterek kaptak egy úgymond "reboot"-ot, de ez kivételesen jó hatással van a filmre. A háttér, a környezet pedig tipikusan micimackós'. Gyönyörű. S ahogyan mondtam, a film legerősebb fegyvere a humora. Mackót egy ma elterjedt kifejezéssel tudnám jellemezni: troll. De persze nem olyan szándékos módon, hanem bután. Az a kis, együgyű medve olyan vicces, már csak a saját mivoltától is, hogy az döbbenetes. Aranyos butussága megmaradt, csak kapott valami pluszt, ami a mai fiatalságnak sokkal beadhatóbb. Dizniék' nagyon ráéreztek erre. A másik karakter Füles, aki szintén királyra sikeredett. Ennél emo-sabb, depisebb karakter nincs. " -Most már boldog vagy Füles??? - Nem..." Rendkívül humoros a depresszív hangulat amit a kis szamár pulzál, illetve a helyzetek, melyekbe önkéntelenül belekeveredik. A többiek is változtak, mindegyikőjük jó irányba, de minden karakterre nem térnék ki részletesen. Ám akadnak negatívumok is.

Ahogyan már mondtam, a legzavaróbb talán a történet elhasználtsága. Illetve a történetvezetéssel voltak apróbb gondjaim. A lényeg elrepül, szinte alig kap néhány percet a fogalmazásban tárgyalásnak nevezett rész. Bár ez betudható az alig 70 perces játékidőnek, amit nem tudom miért ennyire rövidre szabtak. Illetve voltak teljesen mellőzött karakterek, ilyen például a Kenguru család, vagy épp Róbert Gida, de túl sokat Tigrisből sem látunk. Kicsit talán összecsapottnak érzem, s bár az emóciót elnyomja a humor, és a kedvesség szimbiózisa, attól még ott van. Összességében úgy gondolom, egy aranyos, mondhatni jó rajzfilmet kapott a nagyérdemű, mely főleg gyermekeknek lett címezve, de úgy gondolom, egy kissé puhább lelki világú felnőttnek is kellemes kikapcsolódást nyújt. Bátran ajánlom tehát mindenkinek, s azt mondom, ha jön az új rész, én mindenképpen megtekintem. 

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 7

Xenomorph:

Santiago:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.