A harcos útja (2010) - színes, dél-koreai-új-zélandi akciófilm, 100 perc

Rendező: Sngmoo Lee
Forgatókönyvíró: Sngmoo Lee
Zeneszerző: Javier Navarrete
Operatőr: Woo-hyung Kim
Producer: Barrie M. Osborne, Michael Peyser, Lee Joo-Ick
Vágó: Jonathan Woodford-Robinson

Akármire megesküszöm, hogy nem direkt csinálom, de ismét kifogtam egy olyan filmet, ami bizony keletet és nyugatot ötvözi. Ugyebár ezzel kapcsolatosan leírtam már a véleményemet a The Man with the Iron Fists, valamint a Tiltott Királyság kritikámban. Így ezek után nagyon nehéz lenne érdekes bekezdést írni, úgy hogy most elégedjetek meg ennyivel. Ami a trailer-t illeti, ne higgyetek neki. Na de lássuk a történetet. Nagy levegő...

Egy magányos kardforgató, Yang (Dong-Kun Jang) elhatározza, hogy minden idők legjobb harcosa lesz és ezt nagyjából másfél perc alatt el is éri. Már-már teljesen kiirtotta az ellenfél klánt, de nem számolt azzal, hogy egy kisbabát talál a helyszínen. Természetesen nem fogja megölni, de ott sem akarja hagyni, ezért útnak indul a csecsemővel és bár tudja, hogy a saját klánja ezt nem hagyja annyiban, mert ugyebár a kicsi is a másik klán tagja, így vagy úgy. Ezért gyerekestül meglátogatja a vadnyugatot, ahol egy cirkuszi társaságba ütközik, ahol átmenetileg megszáll.

...és kifúj. A leírtak nagyjából a film első 10 percében lezajlanak, úgy hogy gondolhatjátok milyen fejet vágtam, amikor ennyi idő alatt leforgott előttem ez a kuszaság. Nem arról van szó, hogy bonyolult, hanem arról, hogy nonszensz és bénán vitték a képernyőre. Semmi olyat nem hajlandó a film felmutatni, ami egy kicsit is megszokott lenne vagy amivel kicsit is azonosulni lehetne. Én szeretem, ha valami egyedi, de erre inkább a különc jelző illik. Nagyon sajátos képi világa van, de valahogy a rossz értelemben. Értem én, hogy stílusos akart lenni, de valahogy a történet nyújtotta baromságot nem a jó irányba mozdítja a narancssárga és rózsaszín színű égbolt. Ez a két szín dominál az egész filmben, ezáltal az egész film alatt kívántam a vattacukrot. "Hülye vagy te, miért lenne rossz vadnyugati környezetbe helyezni egy keleti kardforgatót?!" Nos azért, mert igazából egyik stílus sincs értékelhetően bemutatva, meg aztán nem a klasszikus értelemben kell venni a két világot. A keleti oldalon vannak a házakat átugráló ninják, a vadnyugaton viszont a cowboyok cirkuszi társaság fő attrakciói: a néger törpe (aka 8-as golyó), a szakállas nő, egy bohóc, valamint egy késdobáló nő többet között.

Legutóbbi karakter igencsak fontos a "történet" szempontjából, ugyanis kialakul közte és Yang között a szerelem legocsmányabb formája. Teljesen indokolatlan és szarul kivitelezett. És ezt nem lehet másképp mondani. A nőci kapott egy személyes történetet is egy flashback formájában, miszerint a film fő gonosza kiskorában megpróbálta őt megerőszakolni, majd mivel a lány megszökött és eltorzította támadója arcát, bosszúból legyilkolta annak családját. És lássunk csodát, ez az ember visszatér (mert mindig van jó ok visszatérni egy poros városban élő cirkuszi társaságba) és megint felforgatja az életüket... Egyszerűen komolyan vehetetlen baromság az egész, felfordul a gyomrom, ha visszagondolok a képsorokra.

A baba tökéletesen indokolatlan az egész filmet tekintve, leszámítva azt, hogy ezért üldözik a ninják Yang-ot és ezért keveredjenek bele a végső leszámolásba, ahol aztán tényleg mindenki mindenki ellen van. Hősünknek továbbra sincs célja és el se tudjuk képzelni miért éri meg ott maradni, de már nem is érdekeltek az ilyen "apróságok". Azt hiszem bőven kiveséztem a tartalmi részét, térjünk át kicsit a technikai részekre.

A szövegkönyvről mindössze annyit, hogy egy néma filmben több az érdemi párbeszéd mindenféle túlzás nélkül. A látvány egyedi KÜLÖNC, valamint az effektek sem olyanok, amit 2010-ben elfogadhatónak lehetett volna titulálni. A harcjelenetek úgy ahogy megehetőek kenyérrel, de egyrészt kevés volt benne, másrészt egy kicsit sem maradandóak. A színészek teljesítménye igazából feldolgozhatatlan, mert elképzelésem sincs, hogy hogyan kell ennyire idióta karaktereket eljátszani, nincs előttem egy előd, amihez viszonyítani tudnám. Talán még a filmben maximum 4x felbukkanó főszereplő (Yang) hozta viszonylag jól a szótlan harcost, aki hát... szótlan volt, de amikor megszólalt, akkor az első gondolatom az volt, hogy bárcsak lett volna néma a karakter és én akkor esküszöm +0,5 ponttal honorálom. Még Geoffrey Rush (A Karib-tenger  kalózai, A király beszéde) is rossz volt, az iszákos mesterlövész (...édes istenem...) szerepében. A méltán híres rendező úrról, Sngmoo Lee-ről meg legyen elég annyi, hogy ez az első és utolsó filmje és ezzel azt hiszem mindent elmondtam. Őszinte leszek, a film zenéire egyáltalán nem emlékszem, igazából arra sem, hogy volt-e egyáltalán. Szóval igazából technikailag sem ugrotta meg semmi még a közepest sem.

Ezt a filmet egyszerűen nem jó nézni. Unalmas, vontatott, felesleges látványelemekkel rendelkezik, pocsék színészi játék, bugyuta történet. Még azt sem tudom rámondani, hogy rétegfilm, melynek nem én vagyok a célközönsége, ugyanis ennek nem lehet célközönsége. Megtiltom, hogy megnézzétek! Ennyire rossz alkotásban már régen volt részem. A harcos útja kicsit olyan, mint Isten útjai...kifürkészhetetlen. Kurva szar. De tényleg.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 3

Santiago: 3

Streky:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.