Mint ahogyan már a Filmtrailer - Sinister posztban is olvashattátok, nagyon vártuk már ezt a "Baljós" filmet. Sőt, azt is leírtuk, hogy pályázhat az év legjobban várt horrorjára, ugyanis az előzetes remekre sikeredett. No meg hát Ethan Hawke (Mielőtt felkel a nap, Mielőtt lemegy a nap) neve is egy jó pont azért. Hogy frissek maradjunk és aktuálisak, gondoltam ma megnézem a WestEnd cinema-ban a filmet, majd a friss élmény hevében leírom róla nektek a véleményemet. Így is történt... volna... Elmentem hát, 14:30-kor kezdődött a vetítés, én 30 perccel előtte átvettem a már lefoglalt jegyemet, majd a 11-es terem előtti kanapén vártam, míg a takarítók befejezik a munkálatokat. Durván 20 perccel a vetítés kezdete előtt elfoglaltam a helyemet az utolsó előtti sor közepén. Az egész moziteremben egyedül ültem, majd 10 percre rá megérkezett az első két ember, egy pár. Leültek nem messze tőlem, 1 percre rá jött még egy pár, ők pedig mögöttem foglaltak helyet. Furcsa volt, hogy a vetítés előtt 5 perccel még sem reklám, sem ajánló. A lámpák égtek, nagy csend uralta a termet. Aztán néha bejött egy hölgy, felnézett a nézőtérre, majd kiment. A harmadik bejövetelnél leszólt az egyik úriember, hogy mi a probléma? A hölgy azt válaszolta, hogy technikai gondok adódtak, de már felszólt a vetítőbe, és dolgoznak annak kijavításán. Közben szálltak a csendes poénok a teremben, miszerint: „Most töltik a filmet nCore-ról.”, vagy a  „Biztosan elaludt a vetítő.”. Mint később kiderült, egyik sem, csupán technikai okok... Bejött egy másik hölgy, aki tudatta a - beleszámítva engem is - kemény öt fős csoporttal, hogy a vetítés elmarad, a pénztárnál visszafizetik a jegyárat, és természetesen elnézésünket is kérték. Mi pedig kisebb nagyobb brummogással el is néztük. Így a pénztár felé vettem az irányt, de úgy voltam vele, hogyha már eljöttem, nem megyek haza film nélkül. 15:00-kor álltam a kasszánál, és megkérdeztem a pénztárgép mögött ülő férfit, hogy a 15:30-as Hobbitra van-e szabad jegyük? Azt mondta, akad még egy pár, így hát szó nélkül kértem egyet, 300 forint ráfizetéssel. Így utólag, nagyon megérte. De most itt elkanyarodnék. A Hobbit, illetve a Gyűrűk ura nem az én reszortom. Nem vagyok egy nagy fanatikus, nem rajongok Középfölde történetéért. Tetszett a trilógia, de nem tartottam például egy Star Wars-szal egy szinten. De tényleg, tetszett. Aki viszont nagyon szereti, és a Hobbitot is nagyon várta/várja, az nem más, mint kedves szerkesztőtársam, Xenomorph. Úgy is volt megbeszélve, hogy enyém a Sinister, övé pedig a jövőhét folyamán a Hobbit. Hát most jól kiszúrtam vele! No de a lényeg a lényeg. Beültem a 4-es terem legfelső sorába, körülbelül 15 perccel a kezdés előtt. Hát itt már nem egyedül voltam. Körülbelül 4-5 üres széket láttam összesen. Hát igen, azért délután egy Hobbit nagyobb érdeklődést generál mint egy Sinister. (Na jó, valószínűleg este is!) Előtte felvilágosítottak, hogy a film nem a hagyományos 3D-t támogatja, hanem egy bizonyos HFR (High Frame Rate) technológiával készült, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a megszokott 24 FPS (Frame Per Second) helyett dupla annyi, 48 FPS-el került szalagra. Új szemüveget is adtak, ami szintén jobb, kevesebb hely marad ki oldalt, illetve jobban is néz ki! (Mert persze a design is számít!) Nagyjából ezek a száraz adatok, de persze e cikk nem ezek tudatosítása miatt születik. Mint ahogyan a cím is sugallja, ez egy élménybeszámoló. És élményből, hát abból volt is bőven!

Ami először rögtön szembetűnt, az a már említett 24 FPS differencia. Annyival szebben futott, és annyival folyamatosabb volt ez a HFR technikás dolog, hogy szinte simogatta a szemem. Mintha a színek is szebbek lettek volna, a 3D hatás pedig klasszisokkal erősebb. Lenyűgöző volt, már az elején, a Hobbit felirat is. Az eddigi legjobb 3 dimenziós hatás amit láttam. Hallottam olyanokat, hogy gyorsított felvétel hatását kelti, hát ez nem igaz. Tényleg csupán annyiról van szó, hogy sokkal szebb, folyamatosabb a film menete. Szinte folynak a képek, és ezt kellemes nézni. Az első 5-10 percben valóban furcsa, de utána pedig élmény bámulni azt a pengeéles, HD minőséget - mert ez így HD minőség végre - a vásznon. Olyan gyönyörűek a színek, és a látványvilág, hogy az Avatar emellett egy általános iskola, hatodik osztályában születő paint rajzra emlékeztet. A film elején Gandalf (Ian McKellen) elmegy Zsákos Bilbóhoz (Martin Freeman), kalandot ajánlva neki. Mert ugye Gandalf is csak addig unatkozott, amíg nem talált magának valami Hobbit. Bocsánat, ezt muszáj volt! Tehát ugye a történet lényegében az, hogy a törpök királysága, Erebor elesik egy Smaug nevű sárkány támadását követően. A történet 60 évvel a Gyűrűk ura trilógia előtt játszódik. Gandalf összehívja a törpöket Bilbó házába, majd ráveszi a kis hobbitot, hogy induljon el velük a csatába. Nos amire még kifejezetten büszke vagyok, a szinkron. Tényleg remekül sikerült, még egy dalt is lefordítottak, és ugyanolyan jó mint az eredeti. A történet a trilógiához képest merőben eltér. Sokkal kevesebb úgymond holtrész van ebben a filmben, mint az előző háromban. Én - és most itt fejemet fogják venni a Gyűrűk ura rajongók - például kifejezetten untam a Frodós részeket. Szégyen nem szégyen, én tényleg unalmasnak találtam. No most ebben a filmben nincs ilyen szál. Igazából nincs is több szál, csak a törpökre, Gandalfra, és Bilbóra koncentrál az alkotás. De ott az első 10 perces bemutatás, vagy felvezetés után, az utolsó, 169. percig pörgés van. Az utolsó percig bombázza vizuális tölteteivel az embert a film, és ez olyan profin van kivitelezve, hogy az már szinte tökéletes. A CGI használatának legmagasabb szintjét látjuk a vásznon, és szerintem minden idők legigényesebben megkreált látványát dobják elénk. Lehet jönni itt Transformers-el, Bosszúállókkal, vagy Avatarral, egyik sem közelíti meg ezt a filmet, külsőre. A főszereplők kalandból esnek kalamajkába, s kalamajkából esnek kalandba. Nincs megállás, nincs pihenés, csupán 1-2 körülbelül három perces kitérő, de akkor sem háborog az ember, mert akkor viszont a tökéletes harmóniát és nyugalmat teremti meg a film, pusztán színeivel, és szépségével. Na meg hát persze a másik tökéletes alkotóelemével, a muzsikájával. Howard Shore maradt zeneszerzői posztjában, az első három rész után is, és ezért hálát adok az égnek. Shore tökéletesen fest hangulatot minden egyes új szimfóniával, a régi - mert maradtak zenék a trilógiából is - szerzemények pedig tökéletesen illenek a képek alá. Zseniális. Azt hiszem az év legjobb filmzenéjét hallottam ma (illetve már tegnap) a moziban. De tényleg a látvány volt az, ami igazán a földhöz vágta az embert, így engedjétek meg, hogy beszéljek még róla.

Azt már megszoktuk az első három rész során, hogy Peter Jackson szeret a látványvilággal operálni. Ez mind a 9 órán keresztül be is jött neki, de itt most még egyel emelte a tétet. És itt most nem csak a CGI elemekre gondolok, hanem a jelmezekre, sminkekre. A törpök tökéletesen néztek ki, zseniális smink, még jobb jelmezekkel. Az orkok is nagyon jól meg voltak csinálva, és az alattuk illetve velük rohanó farkasaik is igazán igényes számítógépes munka eredményei. A filmben feltűnnek a már jól ismert sasok, csak szerintem most a legszebbek, legigényesebbek, szinte tényleg élőnek hatnak. És ami a film egyik csúcspontja volt, hogy újból megjött a kis drágaszágunk, Szmeagol a Gollam. A kis randaság most sokkal élethűbbnek hatott mint az első három részben - jó tudom, fejlődik a technika -, és az ő 10 perce remek lett. Hangosan nevettünk a moziban, de nem árulhatok el ennél többet, különben a jövőben a filmről kritikát írni készülő Xenomorph kicsinál. A hatalmas sziklaóriások kinézete is igazán hiteles, mint ahogy minden CGI által életre keltett élőlényé egyaránt. Talán a szánhúzónyulak sikerültek a legkevésbé jól. És amit sokan hiányoltak az első három részből, abból most - nem sokkal - többet kaptunk. Sokan mondták, hogy: „Nézzétek itt van a nagy mágus Gandalf, és körülbelül semmit nem csinál, néha elemlámpának használja a botját!” Na hát a Hobbitban, ha nem is sokkal, de többször látjuk megvillanni az itt még szürke Gandalf botját, illetve sokkal inkább körüllengi egy bizonyos misztikum, és/vagy karizma. Nekem sokkal jobban tetszett az itteni Gandalf, a réginél. Sokkal varázslósabb! 

Összességében azt hiszem, talán a legnagyobb mozis élményem, ha a látványvilág szempontjából vizsgálom. Simán felveszi a versenyt a nálam eddig favorit Bosszúállókkal, és könnyedén lenyomja a mindenki által sztárolt Avatart. Tökéletes vizuális környezetet teremt, zseniális zenékkel. Nagyon jó vágás, jó színészi alakítások, bár őszintén szólva arra nem igen van ideje figyelni az embernek. Hihetetlenül megkoreografált akciójelenetek, zseniális vágás, és remek ritmusok jellemzik a filmet. Tényleg páratlan alkotás a saját műfajában, sőt, ki merem jelenteni, hogy minden műfajban. Megmondom őszintén, kicsit örülök, hogy a Sinister elmaradt, mert akkor lemaradtam volna egy ekkora élményről, egy ennyire jó filmről, ami simán pályázhat az év filmje címére. És mivel ez egy élménybeszámoló, s nem pedig kritika, így klasszikus értelemben nem fogom lepontozni a filmet, de azt hiszem egy 9-est kapni fog a kritika alatt. Azt mondom, simán megéri a pénzét, sőt többet is megér mint 1500 forint. 169 perc tömény szórakozás és gyönyör várja mindazokat, akik beülnek rá. Szerintem az eddigi legjobb Gyűrűk ura film, jobban tetszett mint a 3 elődje. És minden szkepticizmusomat bevetve is azt mondom, egy tényleg remek filmet láttam! „Egy film mind felett, Egy film kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.”

Szerző: Streky

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.