The Man with the Ironfists (2012) - színes algériai-hongkongi akciófilm, 95 perc

Rendező: RZA
Forgatókönyvíró: RZA, Eli Roth
Operatőr: Chin Ying Chan
Producer: Marc Abraham, Eric Newman, Eli Roth
Vágó: Joe D'Augustine
Zene: Howard Drossin

Merem állítani, hogy a kung-fus filmek nem univerzálisak, ugyanis csak egy réteg látja meg bennük a szépet és a jót. Én, tekintve hogy Jackie Chan filmeken nőttem fel, beletartozom ebbe a rétegbe és bár tudom, hogy nagyon egy kaptafára készülnek, mégis mindegyik darabot egy nagyszerű élménynek élem meg. Különösen felkaptam a fejem, amikor láttam a The Man with the Iron Fists (egyes magyarfordításokban: Az acélöklű csávó) előzetesét, mert ez már túlmutat a klasszikus kung fu alkotásokon, sőt ami azt illeti meglehetősen modern köntösben találja nekünk a jól megszokott dolgokat. Külön öröm volt látni, hogy Quentin Tarantino is nevét adta a filmhez, úgy hogy nem volt más hátra, csattogjanak azok a Hattori Hanzo-k és egy kisgyerek lelkesedésével leültem a képernyő elé. Ki gondolta volna, hogy a kisgyerekből percek alatt egy meggyötört aggastyán lesz?! Ennek tudatában egyáltalán nem bánom, hogy nem mutatták be a magyar mozik, mert nagy valószínűséggel ott néztem volna.

Az oroszlán klánban kitör a lázadás, melynek következtében Arany Oroszlán, a vezér életét veszti. Hamar kiderül, hogy a lázadás mögött a két közvetlen rangban alatta álló ember, Ezüst Oroszlán (Byron Mann) és Bronz Oroszlán állt. Zen Yi (Rick Yune), Arany Oroszlán fia, megtudja, hogy apját meggyilkolták, ezért bosszút forral, de nem várt nehézségekbe ütközik, amikor az Ezüst Oroszlán ráküldi a Réztestű (Dave Bautista) névre hallgató bérgyilkost. Zen Yi hosszas eseménysorozatok után összefog Blacksmith-szel (RZA) és Jack aka Mr Knife-fal (Russell Crowe), de Lady Blossom (Lucy Liu) is erősen bekavar a tervbe.

 Életem legkínosabb pillanatai közé sorolom azt a kis időt, amíg a fentebbi sorokat írtam. Már most leblokkoltam, pedig még csak a történetet vázoltam fel. Jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy ez vajon mi a szar? Nos a választ nem tudom, pedig végig néztem. Persze a kung fu téma sose követelte meg a komplex történetet, de egyszerűen kiég az ember szeme a sok klisétől. Kezdjük először a nevekkel. Borzalmasan sablonosak és semmit mondóak. Komolyan, én már vártam, az olyan neveket, hogy: Action Man, Pusztító, Dr. Halál, Mérges Cafat, Sárga Baziliszkusz. Nem hangzanak hülyébben, mint a fentebb leírtak. A motivációs szál ezerszer látott, lerágott csont.

A film tulajdonképpen egy ember, a Wu Tang Clan-ból ismert repper, RZA kezében van. Ő írta a történetet (fejet hajtok előtte), ő rendezte a filmet, ő a főszereplő (erre még visszatérünk), és az ő, illetve a The Black Keys együttes zenéit hallhatjuk az alkotásnak csak nagyon sok jóindulattal nevezhető katasztrófában. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy erősen túlvállalta magát, ugyanis a funkciói közül a színészi alakítása volt a legjobb, ami maximum átlagost jelent. Annak ellenére, hogy ő a főszereplő, annyit sem szerepel, mint bármelyik alkotás huszadrangú statisztája. A zenék nem voltak rosszak, de valahogy nem illettek a képsorok alá. Ha ily módon próbálta modernizálni a műfajt, akkor bizony bakot lőtt. A kung fu-s filmek egy olyan zsáner, melyben alapösszetevők adottak és ha bármit kiveszünk belőle vagy hozzáadunk, már nem ugyanazt a műfajt kapjuk. A kínai kultúrát próbálta ötvözni a modern amerikai stílussal, ami csak azért nehéz feladat, mert nincs áthajlás. Az egyik ilyen, a másik olyan. Abszolút nem társfogalmak és ez tökéletesen tükröződik a filmben.

Russell Crowe és Lucy Liu neve ismerős lehet még a filmrajongóknak, de az igazat megvallva, ők is meglehetősen átlagos teljesítménnyel bírtak. Valahogy mindegyik szerep annyira jellemtelen, hogy  igazából nem is nagyon érdekel minket, hogy melyik fél fog nyerni. Itt már csak a látvány arathat diadalt és szó mi szó, a látványra tényleg nem lehet panasz. Ám az hogy az akciójelenetek látványosak, még nem azt jelenti, hogy jók is. Ugyanis pöröghetnek akármennyit a levegőben, nem ez a fajta csihi-puhi fogja eldönteni a harc végkimenetelét. A lehető legváratlanabb módon és a legváratlanabb pillanatokban patkolnak el hőseink és ezt nem igazán lehet mire vélni. Eszméletlenül menő fegyverekkel lettek felszerelve ezek a szereplők, amik tulajdonképpen egész jól ki lettek használva, de embert szinte egyik sem ölt. Kellőképpen folyik a vér, mindenki piszkosul kemény, de nem számít. Kicsit olyan, mintha Godzilla abba halt volna bele, hogy megbotlott egy kamionba, majd átszúrta a tüdejét egy felhőkarcoló.

Valahogy minden olyan kezdetleges hatást keltett, nem volt semmi érdemleges, amit fel tudott volna mutatni 95 perc alatt. Kidolgozatlan karakterek, egy még kidolgozatlanabb történetben. A párbeszédek annyira tárgyilagosak és gyengék, hogy bárcsak némafilm lett volna inkább. Végtelenül gyenge darab, pedig nem volt rossz az ötlet, hogy ismét kotorjuk elő a kung fu filmek stílusát, de úgy látszik már Tarantino neve sem biztosíték arra, hogy tényleges minőséget lássunk. Tipikus példája ez annak, amikor egy alapvetően jó alapkoncepcióhoz nyúlnak, majd olyan szinten rosszul kezelik, hogy meggyalázza az egész műfajt (pl: Az éhezők viadala), így könnyen lehet, hogy bármennyire is vártuk a kiszemelt alkotást, végül egy oltári blamázsban lesz részünk. Nem ajánlom senkinek, kifejezetten kung fu film pártiaknak nem, spóroljon meg mindenki másfél órát az életéből.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 4,5

Santiago: 4

Streky:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.