Boszorkányvadászok (2013) - színes, német-amerikai akciófilm, 88 perc

Rendező: Tommy Wirkola
Forgatókönyvíró: Tommy Wirkola, Dante Harper
Zeneszerző: Atli Örvarsson
Operatőr: Michael Bonvillain
Producer: Will Ferrell, Beau Flynn, Chris Henchy,
Adam McKay, Kevin J. Messick
Vágó: Jim Page

Jancsi és Juliska...
A '90-es évek elején született fiatalok bizony betéve tudják miről van szó: egyből bevillant ahogy valamelyik szülő felolvassa egy könyvből nekünk (esetleg megnéztük a VHS-es verziót) és hogy mennyire beleéltük magunkat a történetbe, ami közel sem mondható békésnek. Mégis, valamiért okkal került be a legismertebbek közé, főleg rengeteg tanítása miatt, amik között szerepelt a kitartás és talán a legfontosabb: a testvéri összetartás. Ez egy létező probléma volt akkortájt (talán még most is valamennyire) és remekül ültették el egy gyerekmesébe ezt a titkos üzenetet. És most itt vagyunk 2013 elején és úgy érezték Hollywoodban, hogy kidobnak egy újabb újraértelmezést a Hófehérke stb. után. Itt vagyok miután megnéztem a filmet és hazudnék, ha azt mondanám, hogy az előzetes alapján csalódtam volna, erről szó sincs. Node nem azért, mert olyan jó lenne a múvi, hanem mert semmi elvárásom nem volt vele szemben. Első ránézésre láttam, hogy ez egy szokásos agymenés lesz, amiből csak akkor tud valami jó kisülni, ha megcéloznak egy célközönséget (teszem azt a '90-es években szocializálódott fiatalokat) és megírják nekik az egészet. Ez persze nem sikerült, az egész film olyan identitás-zavaros, mint a szereplők maguk.

Tehát volt az a bizonyos mese... Egyszer volt, hol nem volt, Jancsit és Juliskát az apjuk kivitte az erdőbe és otthagyta őket, hadd várják ki a halálukat. Csakhogy a testvérpár egy mézeskalács házra lelt, amiben egy vénséges öregasszony lakott, aki -mint kiderül- boszorkány. Nagy nehézségek árán Jancsi és Juliska megmenekül és visszatérnek a civilizációba. The End.  -- Na nem ám! Ugyanis miután visszatértek boszorkányvadászokká avanzsálnak és a vidéket kezdik járni, hogy a hozzájuk hasonlókat megvédjék. Valamilyen rejtélyes oknál fogva ugyanis rájuk nem hat a banyák varázsereje és így János (Jeremy Renner) és Júlia (Gemma Arterton) a vidék leghírhedtebb vadászai lesznek. Egy gyanús gyerekrablásos eset után a nyomozás azonban nem várt eredményeket hoz. A testvérpárnak ismét szembe kell szállnia a boszorkányokkal és nagyobb szükségük lesz egymásra, mint valaha gondolták...

Elképesztő egyébként, hogy egy amúgy egész kreatív meséből mekkora kliséáradatot tudnak összehozni a szakértők. Nem azt mondom: azért volt benne nem egy utalás a klasszikusra és ezek ki tudták váltani azt a bizonyos hidegrázást, de mégis a játékidő legnagyobb részében hallgatjuk a rosszul megírt forgatókönyvet a színészek szájából, ami tartalmaz rengeteg egysorost és pár monológot. Az egy dolog, hogy ezek rosszul sikerültek javában, de erre rátesz egy lapáttal a magyar szinkron, ami rengeteget ront az összképen. Ne legyen félreértés: nem a hangminőséggel vagy a szinkronszínészekkel van bajom, sokkal inkább a fordítással. És itt jön be a legnagyobb problémája az egész filmnek, ami már a ParaNorman végzete is volt pár hónapja. Egyszerűen ez a film senkinek nem szól. Hiába a korhatár (ami tényleg kiérdemelt, ugyanis van pár igen véres rész), mégis a szövegek annyira bugyuták, hogy bárki, akinek egy kefírnél magasabb az IQ-ja az bizony sértve érzi magát végig. Szájbarágós-tanulságos-fenyítős az egész és erre nem volt szükség, mivel ez mind-mind a régi gyerekmesék sajátja volt és azért működött, mert pont a 16 évnél kisebbeket szánta célközönségnek.

Színészi játék nagyjából annyi, mint amennyit a Dávid szobron megcsodálhatunk: balt arccal tolják végig a másfél órácskájukat a színészek/színésznők és mintha ők se hinnék el, hogy valójában ott vannak. Jeremy Renner esetében pedig bevezettek egy ilyen "annyi cukorral tömött anno a banya, hogy cukorbeteg lettem" baromságot, ami nem csak hogy hülyén hangzik, de nem volt rá szükség egyszerűen. Tipikusan látszik az, hogy a rendező úr mindenfélébe belekezdett, de semmit nem tudott rendesen kivitelezni. Vagyis tudott, csak ezt épp láttuk már réges-régen, ugyanis természetesen a végén fontos lesz az a rohadt szuri a combba. Van ebben szerelmi szál (ami harmatgyenge), remekül kitalált fegyverek (minimális ideig használják őket) és egy visszacsatolás a régi mesére, ami csak még inkább erősíti bennünk az érzést, hogy ez az egész mennyire jópofa lenne, ha kicsit komolyabban veszik. Gemma Arterton pedig érezhetően nem hozta ki magából még a maximumot sem: bármelyik halszájú csaj ugyanezt a parádét lejátszotta volna feszülős bőrnaciban.

Na mi van még?
Ja igen, van benne egy ogre vagy troll (ez számomra kétesélyes, ugyanis részemről egyikre sem hasonlít), ami borzasztóan nézett ki és ráadásul adtak neki egy kolosszálisan klisés karaktert. Fejemet fogtam rend szerint amikor megjelent. Ezen felül a két főszereplő amilyen keménynek van beállítva, annyira verik őket össze folyamatosan, de kegyetlenül. Mindezt a pár hibát leszámítva mégis élvezetes moziban nézni az egészet, ugyanis a díszletek és a hangulat jók, az akciójelenetek jól megkoreografáltak és tömérdek ötletet vetettek főleg a banyák képében vászonra, amik mind növelik a film összértékét. Ez viszont valahogy visszafele is elsült, ugyanis pont emiatt értetlenül állok a film banális baromságai előtt. Megvolt a pénz a jó látványra, az ötletek és a lehetőség, de mindegyiket félredobták, mindből csak kicsit adtak, azt is úgy, hogy néha komolyan se lehet venni. A zenei felhozatal viszont meglehetősen változatos és találó lett: az epic orchestráktól az elektronikusabb zúzdákig mindenféle felcsendül, jól szolgálva a vizualitást.

A legátlagosabb látványfilm, amit régóta láttam. A sok hibája ellenére gyakran szórakoztatott poénosságával és az utalásaival a régi mesére. Pont ezért nem tudnám kerek-perec kijelenteni, hogy ne nézzétek meg, mert rossz film volna. Aki vevő az újragondolásokra, az tegyen vele egy próbát, ugyanis ha máson nem, de az intrón mindenképp szórakozni fog. Mégis elég feledhetőre sikerült a Boszorkányvadászok és bár valahol mélyen reménykedem egy kicsit átgondoltabb folytatásban, most jó időre elegem volt János és Júlia (de rosszul hangzik) történetéből.

Szerző: Santiago

Értékelnek a szerkesztők:

Santiago: 5.5

Streky:

Xenomorph:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.