A maflás (2012) - színes, amerikai akció-vígjáték, 105 perc

Rendező: Frank Coraci
Forgatókönyvíró: Kevin James, Allan Loeb, Rock Reuben
Zeneszerző: Rupert Gregson-Williams
Operatőr: Phil Meheux
Producer: Todd Garner, Kevin James

A Happy Madison produkciói rend szerint megosztják a nagyérdemű közönséget, élén a HM frontemberével (na nem valami elcseszett együttesre kell gondolni), Adam Sandler-rel az élen. Ő ugyanis leplezetlenül bízik a nagy számok törvényében, miszerint ha 45 poént dobnak felénk percenként átlagban, akkor pár akarva-akaratlanul betalál és az összkép valahogy a pozitív oldalra billen. Vannak, akiknek ez nem elég, de én például mai napig jól szórakozom némelyik darabon. Számomra Kevin James neve a Pláza ászán kívül egyértelműen kapcsolódik a már említett színészhez, hiszen láthattuk őket együtt a Férj és férj-ben illetve a Nagyfiúk-ban. Most azonban egyedül vállalkozott egy egész estés filmre és számomra konkrétan megdöbbentően a harcművészetekhez nyúlt témáért.

[OFF: Nem állítom, hogy a magyar címfordítóknak könnyű dolga van, de amit néha megtesznek 1-1 film címével az már túllépi a kiábrándító fogalmát. Nyilván nem ez az első és legutolsó, valamint legrosszabb a világon, de szerintem igenis hangulatromboló egy rossz fordítás, mert tudatlanul ha nézegetem a mozilistákat, akkor az ehhez hasonló címűekre még csak rá sem kattintok. Ezért kell mindig több forrásból értesülni gyerekek.]

A történet önmagában nézve abszolút követi a Happy Madison és úgy en block bármelyik vasárnapi vígjáték motivációit és eredményeit. Az egyetlen dolog, ami változott, az a "hogyan?". Itt történetesen Scott Voss (Kevin James), a valaha Év tanára díjjal kitüntetett, ám azóta elfásult férfi igyekszik segíteni az iskola diákjain. A megszorítások miatt ugyanis mindenféle külön szakkört és órát meg akarnak szüntetni, így az iskolának majdnem 50.000 dollárra lenne szüksége. Mikor már Scott feladná a reményt, akkor egy felnőtt tanítványa, a volt MMA (Mixed Martial Arts/Kevert Harcművészet, azaz a ketrecharc nem vérrel tocsogó változata) harcos leülteti egy UFC (Ultimate Fighting Championship, a legnevesebb MMA versenysorozat) meccs elé, ahol történetesen csupán a vereséggel is 10 ezer dollárt lehet keresni. Scott elhatározza, MMA harcos lesz és veszít, hogy ezzel segítsen az iskola diákjain...

Na, ha valakiből nem néztem volna ki, hogy VALAHA verekedős filmben fog szerepelni, az Kevin James. Ő ugyanis egyszerűen alkatilag nem illik erre a szerepre, de mégis, mintha kigyúrta volna magát valamennyire és ráadásul a film előrehaladtával is mintha folyamatosan fogyna. Valószínűleg embertelen edzéseket csinált a forgatás ideje alatt, hogy elérje ezt a változást. Az ő esetében ízlés kérdése, hogy kinek-mennyire jön be a játéka, mivel óriási színészi tehetséget nem igényel ez a produkció, de szerintem tökéletesen illett a szerepre. Salma Hayek a motiváció valós célja: Scott ugyanis neki akar bevágódni első sorban azzal, hogy segít az idősödő zenetanáron, akit Henry Winkler játszik, kifogástalanul. Remekül játszanak a korából fakadó poénokkal, én több helyen is felröhögtem rajta, pont ezért nem értettem, hogy miért titulálják unalmasnak vagy épp nem-viccesnek a filmet. Tény ugyanis, hogy nem egy világmegváltó alkotás, de az egész sugall magából egy olyan Feel Good hangulatot, hogy kellemes nézni.

A rendezés egyébként korrekt (Frank Coraci a felelős ezért), a szövegek több helyen is viccesek és valahogy frissnek hatnak (olyan mainak, ha így tetszik), de érdemes megjegyezni, hogy nem a tipikus Happy Madison-féle "10 viccből 2-3, ha beüt" mentalitást alkalmazták. Kevesebb a poén és bár tény, hogy nem mindegyik jön át, de a vizuális poénok még mindig óriásiak (az öregember, mint kísérő az első meccsen zseniális!) és a zenék is teljesen illenek az egészhez, a Here Comes the Boom c. szám (ami a film címe is eredetileg) nagyon ütős lett. Arról nem is beszélve, hogy a verekedések elképesztően meg vannak csinálva és többé-kevésbé reálisak is, bár tény, hogy elsütöttek nem egy klisét benne. A legtöbb esetben viszont az ember is fel-felszisszen 1-1 komolyabb ütés/rúgás után és ez mindenképp dob az élményen. A film azonban tovább megy a verekedés témáján és végre nem egy "a ringben megölték a testvéremet, ezért bosszút állok" story-t kapunk, hanem kitekintést kapunk a világ problémáira is. Az egész oktatásügy nagy hibáit is gond nélkül teregeti ki a film, így tök nyugodtan bólogatunk néhány tipikus iskolai húzáson, ráadásul ezek mind jól időzítetten történnek. Aki pedig ilyesmit keres egy filmben, annak van tanulság is benne dögivel a kitartásról és küzdés fontosságáról.

Nem igazán érdemes húzni a szót, mivel abszolút nem egy olyan filmről beszélünk, amit húsz év múlván is emlegetnek majd a kritikusok. Ez tipikusan olyan film, amit a hozzám hasonlók szívesen ülnek le megnézni. Nincs benne se értékvesztés, se túlbonyolított mély tartalom, sőt, még a párbeszédekre se lehet azt mondani, hogy kimagaslóak lennének. A maflás célja a tiszta szórakoztatás és sok poén engem telibe talált. Akik szeretik az Adam Sandler-féle filmeket, azok nem fognak csalódni, bár kicsit más a hangvétele a filmnek. Pont emiatt azoknak is tudom ajánlani egy jó hétvégi lazuláshoz, akik nem vevők az előbb említett színész filmjeire. Én a moziban együtt izgultam a szereplőkkel a meccsek alatt és egyszerűen csak jól éreztem magam. És ha ezt el tudta érni egy vígjáték, akkor a célját máris teljesítette.

Szerző: Santiago

Értékelnek a szerkesztők:

Santiago: 7

Streky: 7

Xenomorph: 7

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.