A szégyentelen (2011) - színes, angol filmdráma, 101 perc

Rendező: Steve McQueen
Forgatókönyvíró: Steve McQueen, Abi Morgan
Producer: Iain Canning
Operatőr: Sean Bobbitt
Vágó: Joe Walker
Zene: Harry Escott

Már nagyon régóta érdekelt, de csak most éreztem magamban annyi lelkierőt, hogy végre valahára megtekintsem A szégyentelent. Egy jól összeszokott rendező-színész párosról van szó, ugyanis Steve Mqueen és Michael Fassbender kooperációját már az Éhség című, ír történelmi drámában is megcsodálhattuk. Ez a film kapott hideget, meleget, ám a kicsit is hozzáértő közegekben eléggé felkapott volt. Valahogy mindig is érdekeltek a megosztó filmek, kíváncsi vagyok, hogy mi tudja ennyire összeugrasztani a feleket. Elöljáróban megtudtam, hogy egy művészfilmről van szó. Úgy gondolom, hogy ennek a kategóriának az elemei három tábort sorakoztatnak fel: van egy, aki nem érti, van egy, aki érti és tetszett neki és van egy, aki érti és nem tetszett neki. Illetve van plusz egy tábor, aki annyira nem vágyik az elgondolkodtató alkotásokra, hogy úgy ócsárolja a filmet, hogy nem is látta, mondván: „Ki akarna nézni közel 2 órán keresztül egy szexfüggő férfit?” Nem tudom mennyire jövök ki belőle hülyén, ha azt mondom két kézzel jelentkezve, hogy: Én!

Brandon (Michael Fassbender) egy külsőre teljesen átlagos ember: jó munkahelye, illetve egy számára tökéletesen megfelelő lakása van. Olyan „fölösleges” dolgokkal, mint barátság , szerelem vagy család nem foglalkozik, mindössze egy dolog tud mosolyt csalni az arcára: a szex. Az ideje nagy részét azzal tölti, hogy felszed nőket, akikkel lefekszik. Kóros szenvedélye olyannyira csillapíthatatlan, hogy amikor épp nincs menetben, folyamatosan maszturbál, legyen az a zuhanyzóban vagy akár a munkahelyén. Ez így megy napról-napra, míg egyszer csak átmenetileg beköltözik a lakásba Sissy (Carey Mulligan), Brandon húga és teljesen felkavarja a férfi életét.

Nos, ez így először nem tűnik különösebben érdekesnek, sőt akár egy átlagos amerikai vígjátékba is átcsaphat az egész, de ez a film sokkal mélyebben, intelligensebben kezeli a szex témát. Ennyire eredeti és elgondolkodtató köntösben még sosem boncolgatták nekünk ezt a témát és külön furcsa, hogy ezt képernyőre vitték. Hemzseg a naturalista, már-már undorító képekben, de ezek ténylegesen létező dolgok. Az élet része, még ha nem is a mi életünké. Tényleg vannak emberek, akik ebben a betegségben szenvednek, így hát felvetődik a kérdés, hogy mindaz, ami a képernyőn folyik az rossz dolog, vagy egy kilátástalan ember boldogság keresése.

Először inkább a film technikai részéről beszélnék, mivel a későbbi tartalom boncolgatásnál akarva-akaratlanul spoilerekbe fogok futni, így viszont megismertetem az olvasókkal is a film azon pozitívumait, ahol még nem lövök le semmilyen poént. Említettem, hogy nem ez az első filmje a McQueen-Fassbender párosnak és igazából fel is lelhető párhuzamosság a két film között. Fontos tudni, hogy egyik sem egy szószátyár mű, inkább az arcjáték kap nagyobb szerepet. A Szégyentelenben nagyon sokszor van egyedül a főhős, amikor értelemszerűen nem beszél, de mégis annyi mindent mond egy nézésével, hogy én még ilyet nem nagyon tapasztaltam. Még a Drive-ban sem, bár nekem az a film egyszerűen nem tetszett, így annál a filmnél az „értettem, de nem tetszik” táborba tartozom. Ott a karakterválasztás nem tetszett nekem, ugyanis sokkal inkább akciófilmbeli szereplőt mutogat nekünk a mű. A Szégyentelen esetében viszont egy teljesen valós problémákkal küzdő, akár a valóéletben is létező egyént láthatunk gyötrődni és szerintem a kivitelezésben is van minőség különbözés. Ez a film, az Éhséghez hasonlóan, használja az egyedibbnél egyedibb kameraállásokat, amelyek segítségével új értelmet nyerhet egy-két ismert szituáció.

Zseniális operatőri munka jellemzi mindkét filmet. Szintén jellemző mindkét McQueen alkotásra, hogy mindkettő az élet sötétebb oldalával ismerteti meg a nézőt, amellyel remélhetőleg nem fog találkozni. Mindezt olyan hitelesen ábrázolja, hogy csak igen ritkán kapunk észbe, hogy valójában nem egy dokumentumfilmet nézünk. Persze ez a jelenség nem létezhet tökéletes színészi alakítás nélkül és nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a kritérium is maradéktalanul teljesül. Itt érdemes megjegyezni, hogy Michael Fassbendert generációja legtehetségesebb színészének tartom. Ennél jobban nem is szeretném magasztalni, még a végén elveszteném az objektivitásom, inkább az aktuális filmbeli alakítására koncentrálnék. Tökéletes volt Brandon szerepére és nem hiszem, hogy akárki akárcsak feleennyire hitelesen tudta volna eljátszani ezt a karaktert. Nem sok szöveget kapott, ugyanis csak akkor szólal fel, ha kérdezik, de ez valahogy fel sem tűnik az embernek miközben nézi ezt a remekműt. Hihetetlen, hogy a férfi minden egyes gondolata és érzelme kiül az arcára és teljesen tisztában vagyunk mindennel, anélkül, hogy kimondta volna. Ebben nagyon hasonlít a film a karakterre, ugyanis a tényleges dramaturgiára csak utalgat, ténylegesen nem mondja ki, de erről részletesebben majd csak a spoiler részlegben fogok beszélni. Lényeg a lényeg, Fassbender egy zseni, de Mulligan is erősen említésre méltó. Tökéletesen eljátszotta Brandon szeretetre éhes, de rendkívül naiv húgát. Egyetlen negatív pillanatra emlékszek vele kapcsolatban, az pedig egy jelenet, amikor a New York, New York-ot énekli hosszú percekig, csigatempóban. Szép jelenet volt a maga módján, de ha fele ilyen hosszú lett volna, már az is rengeteg. A két szereplő játékkal hihetetlen hatással van a másikra, így azok a jelenetek, amelyek köztük zajlanak le, hihetetlenül erősek és sokat mondóak. A vágások, a kameraállások és az egész képi világ egy letisztult érzetet kelt a nézőben, aztán a szexjeleneteknél (ahol szinte MINDENT mutatnak) ez a harmónia megszakad és minden az ellenkezőjére vált át. Valahogy az ember undorodni kezd a szex jelenetektől. El tudjuk képzelni, hogy mekkora szakmai tudás kell ehhez?

A látottak értékét dinamikusan növelik a tökéletesen odaillő, hangulatos, kellemes zenék. Különösebben nem monumentálisak vagy eget rengetően nagy alkotások, de tökéletesen idomulnak az aktuális képsorokhoz. Összességében elmondható, hogy a film technikailag mindenhol kimagaslóan teljesített, ezt már csak a tartalom tudja lerombolni vagy épp még magasabb piedesztálra emelni. Gondolom mondanom sem kell, hogy melyik verzió valósult meg.

[Spoiler veszély!]

Elérkeztünk a mű tartalmának elemzéséhez, ahol muszáj belefussak egy-két spoilerbe. Egyszerűen nem lehet a film értékeiről beszélni, ha nem konkretizálom azokat. Ezáltal mindenki meg fogja érteni az egyes eseményeket, mert igenis igényel egyfajta hozzáértést, ha szabad így fogalmaznom. Nagyon erősen kell figyelni, mert a tényleges tartalmát csak sejteti, pedig nagyon sok mindenre magyarázatot adna. Egy-két párbeszédből el lehet csípni olyan dolgokat, amely lehet, hogy csak később fog koppanni, de akkor hatalmas jelentősége lesz. Én észrevettem ezeket a jeleket, de annyira jól kezeli a film ezeket a pillanatokat, hogy utána több kritikát is el kellett olvasnom, hogy megtudjam, hogy ezek a bizonyos utalások ténylegesen jelen vannak, vagy csak az én agyam kreált magának konspirációtörténetet. Örömmel láttam, hogy többen is észrevették.

Az egész mű alatt nem hagy minket nyugodni a kérdés: Mindig is ilyen volt Brandon vagy történt valami az életében, ami ebbe az irányba terelte? Kicsit kidolgozatlan a karakter, nem igazán ismerjük meg az életét, így teljesen jogosan van bennünk ez az érzés. És nagyon sok fanyalgó kritikát olvastam, hogy ez a későbbiekben sem változik. Ez csak részben igaz. Ténylegesen nincs kimondva, de megannyi utalás van arra, hogy Brandon és Sissy párkapcsolatban álltak a múltban. Már a karakterek jelleméből is érezhető ez, hiszem Sissy szeretetre éhes és a film közben rengetegszer bújik oda Brandonhoz. A fiú viszont nem egy jelenetben bizonyította, hogy elég erősen szex-függő és bármire képes, hogy ezt az érzést csillapítsa. Például a homoszexualitás is szóba jöhet, ha már nagyon nincs esély arra, hogy nőhöz jusson. Illetve van egy jelenet, amikor Brandon rányit Sissy-re fürdés közben és hiába meztelen a lány, csak a srác jön zavarba. Amikor fordítva történik meg az eset, akkor Brandon kiborul. És ez ad magyarázatot mindenre és ezáltal válik világossá minden. Brandon azért lett szex-függő, hogy a sok aktus feledtesse vele, hogy anno kihasználta a húgát, aki mindössze csak szeretetre vágyott. A vége felé elhangzik egy olyan mondat, hogy „Nem vagyunk mi rossz emberek, csak rossz helyre születtünk!” Itt válik nyilvánvalóvá a szemfülesek számára a történet lényege. Megmagyarázza a képernyőn látottakat, valamint hogy miért is van mindez. Brandon menekül a múltja elől, ezért is zaklatja fel a lány minden egyes jelenetben. Ezzel kapcsolatosan hibátlanul átadnak mindent a színészek, szavak nélkül is ezt az érzetet keltenék. Anélkül rajzolódik ki egy újabb megrázó történet, hogy ténylegesen említenék. Talán emiatt a zsenialitás miatt mondom azt, hogy ez az egyik legjobban megírt forgatókönyv, amihez szerencsém volt. A filmkészítés magasiskolájáról beszélünk, ahol egyetlen nézés vagy egyetlen mondat teljesen új szemszögből ismerteti az esetet. Példátlan.

Egy teljesen lenyűgöző, magával ragadó, mégis elég erősen megrázó alkotásról beszélünk. Szigorúan 18 éven felülieknek ajánlanám, mert rengeteg olyan jelenet van benne, amely elég erős egy gyerekszemnek. Végtelenül naturalista, végtelenül hiteles. Nem takar el semmit a néző elől és ez akár szó szerint is értelmezhető. Csak ajánlani tudom azoknak, akik kíváncsiak egy félelmetesen jól megírt történetre és nem zavarja, ha hosszú percekig nem hangzik el egy mondat sem. Ez nem a szavak filmje, ez az érzelmek és a belső küzdelem filmje. Egy átlagos férfi nem átlagos gyötrelme egy átlagon felüli filmben, amelyben megcsodálhatjuk a filmtörténelem egyik legnagyszerűbb alakítását. Ilyenkor kicsit visszatér a hitem, hogy igenis vannak még minőségi filmek és nem csak a CGI hódít mindenfelé. Különösebb túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legmeghatározóbb filmje, amely minden téren eltalált.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 10

Santiago:

Streky:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.