Fék nélkül (2012) - színes, amerikai akcióthriller, 91 perc




Rendező: David Koepp
Forgatókönyvíró: David Koepp
Producer: Gavin Polone
Vágó: Derek Ambrosi, Jill Savitt

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a film rendelkezik a leginkább kedvcsináló trailer-rel idén. Pörgős és figyelemfelkeltő, illetve ami a legjobban tetszik, teljesen jól átadja azt a hangulatot, ami a teljes alkotást az elejétől a végéig körülveszi. Elvileg most novemberben jelent meg, de én személy szerint nem futottam bele a mozik műsorlistáján. Lehet, hogy az én figyelmet kerülte el csupán, lehet, hogy a magyar mozik le sem adták, nem tudom. Mindenesetre azt tudom, hogy sikerült hozzájutnom és eddig soha nem tapasztalt élményben volt részem.

Wilee (Joseph Gordon-Levitt) egy biciklisfutár, igazi adrenalin függő. A szakmájában ő az egyetlen, aki fék nélküli bringával száguldozik New York utcáin, ugyanis nincs szüksége egy perc megállásra sem. Ez a hobbija, ezért fizetik, ennél több neki nem kell. Egy nap azonban egy furcsa borítékot kell szállítania, ami miatt ráakadt a rendőrség. De ha egyszer felbérelték, akkor le kell adnia az árut.



Ennyi lenne lényegében a sztori, ha az egészet kéne összefoglalnom, akkor is valahogy így nézne ki. Ugyanis itt nem a történet az, ami miatt a Fék nélkül egy jó film. Teljesen átlagos, fordulatoktól és mélygondolatoktól mentes történet. A párbeszédekben sem fogunk találni különösen nagy értéket. A színészek is épphogy átlagosat nyújtanak, leszámítva a főszereplő Gordon-Levitt-et, aki hozta a már megszokott minőséget. A megszokott alatt azt értem, hogy sosem nyújtott maradandót (a Fifti-fiftit leszámítva), de nem lehet különösebb ok a panaszra. Egyszerűen eljátszotta a rábízott karaktert, de a film nem is igényel ennél többet, így nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes választás volt. És, ha már karakterek: elképesztően kidolgozatlanok és semmit mondóak, a legtöbbjük egészen hanyagolható. Sorolhatnám még, hogy mi minden nincs a filmben, hogy végül egy átlagos hosszúságú kritikám legyen, de ez ugyebár senkit nem érdekel, úgy rátérek arra, hogy mi van benne, ami miatt mégis azt mondom, hogy kihagyhatatlan.

A legnagyobb pozitívuma, hogy egyetlen másodpercre sem laposodik el. Ekkora a pörgést Statham-féle Crank filmek óta nem láttam, de amíg az csak egy túlzásokon alapuló, bugyuta B kategóriás akciófilm volt, addig a Premium Rush egy sokkal hangulatosabb, jobban megvalósított, bugyuta B kategóriás akciófilm. Számtalan ötletet sorakoztat fel, amit egyszerűen hibátlanul valósít meg. Például amikor Wilee cikázik a városban és az előtte lévő úttorlasz arra kényszeríti, hogy kiválasszon egy alternatív útvonalat. Olyankor megnéz 4-5 variációt, amit a rendező bemutat nekünk, hogy hogyan végződne. A másodperc töredéke alatt megtalálja a helyes útvonalat, majd elég durván manőverezve folytatja útját. Kicsit a Next című Nicolas Cage film megvalósításaira emlékeztetett, de az ötlet, valamint a kivitelezés már akkor is meggyőzött. Bár a történet, meg úgy en block az egész, annyira egyszerű, mint egy rajzszög, mégis olyan jól kezelik benne az időt, hogy elnézzük minden bugyutaságát. Itt szögezném le, hogy a film nem több mint 4 óra leforgását mutatja be és gyakran visszatér ugyanabba az időpontba, hogy megmutathassa más szereplő szemszögéből egy adott esetet. Ez is igazából egy ötletes lépés volt, ami csak növelte értékeket. És még nagyon sok példát hozhatnék arra, hogy hogyan és miképp próbálta a Premium Rush menteni a menthetőt SIKERESEN. Különösen tetszett, hogy nem próbált meg többnek látszani, mint ami valójában. Nem vitt bele fölösleges szálakat, mindössze egy primitív történettel szolgál, amit elkezd és be is fejez, de egy percig sem várja el a nézőtől, hogy érdekelje. Ez valószínűleg tudatosan lett ilyenre kreálva, ugyanis a forgatókönyvíró és a rendező is egyaránt David Koepp, aki olyan filmekben működött közre, mint a Pókember, Világok harca és a Mission Impossible. Tisztába van vele, hogy mindenki az eszméletlen pörgés miatt nézi, abban viszont remekel az alkotás. Alapvetően reálisak a jelenetek, bár van egy-két megkérdőjelezhető is, például nem valószínű, hogy valaki törött bordákkal is profi BMX trükkökkel tudjon menekülni egy raktárban, de fogjuk ezt is az adrenalin pozitív hatására. Ennek az adrenalinnak mi is a részese leszünk, hála a látványos és izgalmas üldözéseknek.



Az izgalmas jelenetek láttán legszívesebben egyből bringára pattanna a néző. Gondolom, az érzés különösen átjön azoknak a nézőknek, akik szenvedélyesen rajonganak a bicózásért, én személy szerint nem vagyok oda érte, de a film így is tökéletesen lekötötött, sőt még sajnáltam is, hogy mindössze másfél óra a játékidő, napokig képes lettem volna nézni. És ezért ezt nem sok filmről tudom elmondani. A legnagyobb szerencséje, hogy egy percig sem veszi magát komolyan, ezáltal több figyelmet kap a pörgés és ez a hangulat nem ereszti el a nézőt. Valahogy végig azt éreztem, hogy tudja magáról az alkotás, hogy a látványon és a dinamikus hangulaton  kívül nem tud semmi érdemlegest felmutatni, de kérdem én őszintén, a trailer megnézése után igényli-e valaki, hogy mély filmet lásson? Ugye senki? Na akkor tessék szépen minél előbb megnézni ezt az adrenalinbombát, mert garantált a szórakozás, főleg ha előtte lehúzunk egy-két liter energiaitalt, hogy bírjuk a tempót.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 8

Santiago:

Streky:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.