Sinister (2012) színes, amerikai
thriller, 110 perc

Rendező: Scott Derrickson
Forgatókönyvíró: C. Robert Cargill, Scott Derrickson
Operatőr: Chris Norr
Producer: Jason Blum, Brian Kavanaugh-Jones
Vágó: Frédéric Thoraval
Zene: Christopher Young

Mint ahogyan azt már a Filmtrailer - Sinister bejegyzésben is olvashattátok, 2012 egyik legjobban várt horrorfilmjeként tekintettünk erre az alkotásra. Az imént említett cikkben olvashattátok, hogy talán az év, vagy az utóbbi évek legjobb horrorja is kisülhet a Sinister-ből. De említettem másik bejegyzésben is, méghozzá az Élménybeszámoló - Hobbit címűben. Ott leírtam, hogy be is ültem eme film vetítésére, de az technikai okok miatt elmaradt, és így néztem meg végül az Gyűrűk ura negyedik felvonását. Tehát összességében blogunk ódákat zengett a filmről, nem győzte beharangozni, és én már alig vártam, hogy láthassam. Erre ma sort is kerítettem, és megnéztem eredeti nyelven, és szó mi szó, hatalmas elvárásokkal ültem neki ennek a filmnek, horrorrajongó révén. Lássuk mi sült ki belőle.

A film alaptörténete nem is lenne rossz. Ellison, akit Ethan Hawke (Mielőtt felkel a nap) alakít, valódi bűnesetek alapján veti papírra gondolatait, melyekből regényt alkot. Sajátos módszere, hogy beköltözik azokba a házakba, melyekben a bűneset történt, és oda viszi magával egész családját is, akik persze nem örülnek a folytonos vándorlásnak. Aktuális házuk padlásán Ellison talál egy dobozt, mely egy vetítőgépet, és pár szalagot tartalmaz megcímkézve. A film megnézését követően Ellison egyre többet tud és/vagy sejt meg, aminek köszönhetően olyan természetfeletti erőket szabadít fel, melyekre soha életében, de még egyetlen regényén keresztül sem gondolt volna. Igen tudom, ezer meg ezer ilyen forgatókönyvet láttunk már a vásznon. De ez valamiért mégis más, mivel valamiféle kapcsot teremt a spiritualizmus, és a materializmus között. Igazából ez a kapocs leírhatatlan, ugyanis látni kell ahhoz, hogy az ember megértse. A film két legerősebb alkotóeleme az nem más, mint a muzsika, és Hawke játéka. A zene bátran provokatív, és néhol rossz volt hallgatni, ugyanis annyival magasabb színvonalat képviselt a filmnél, hogy rossz érzés volt tudni, hogy erre az alkotásra pazarolták. Igen. Ez a film borzalmas lett. Keresgélem itt a pozitívumokat, de csak morzsákat találok. Említettem Hawke játékát, ami tényleg nagyon jó. Ő már bizonyította tehetségét a - szerintem minden idők két legjobb romantikus filmje - Mielőtt felkel a nap, és a Mielőtt lemegy a nap című filmekben. Itt is jól játszik, hiteles, és őszinte. De ez kevés ahhoz, hogy a film jó is legyen. Az alkotás legnagyobb hibája az, hogy az elején egyáltalán nem fogja meg a nézőt, és nem is törekszik rá a továbbiakban sem. Ebben a filmben 45 percig semmi, azaz semmi nem történik. De komolyan. Olyannyira untam magam az első szűk egy órában, hogy kimentem enni, beszélgettem a barátaimmal, még Xenomorph-ra is ráírtam, hogy hát haver, ez borzalmas. Pedig én annyira, de annyira vártam... Tehát ahogy említettem, nem történik semmi. Na már most vannak olyan filmek, melyek képesek olyan hangulatot teremteni, hogy megbocsájtjuk nekik a történések mindenfajta hiányát. Igaz, ezek klasszikussá nőtték ki magukat a saját műfajukban. Az Ideglelés olyan atmoszférát teremt, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is leállítsuk. A Hívatlanok olyan pulzáló hangulattal operál, ami szintén odatapasztja a nézőt, de említhetnénk a Bárányok hallgatnak című filmóriást is, mely a dialógusokkal boncol. Nos hát ez a Sinisternek nem sikerült. Sem hangulat, sem történés. Ez egyenlő azzal, hogy a film halott. Emellett természetesen ellőnek mindenféle klisét amit horrorfilmben el lehet dobni. Itt van például a "nyikorgó ajtó, de csak a lányom, vagy egy macska" esete, vagy a családi vita azért, mert az asszony nem bírja férje titkolódzását, és ez természetesen a házasságukat fenyegeti. Tehát abszolút minden közhelyt beleraknak ebbe a 110 percbe. De azért akadtak néhol jó dolgok is.

Ahogy már említettem, Ethan játéka tényleg jó, hihető, és horrorfilmben nem szokás ilyen jó színészi alakításokat látni. Simán leszerepli a többi színészt, főleg a helyi kis rendőrt, aki segít neki majd a nyomozásban. Na az ő játéka egyenlő a kritikán alulival, ha őt kéne pontoznom, a film megkapná a kemény 2 pontot. De hál' Istennek nem őt kell zsűriznem. Mondtam már a zenét is, ami szintén nagyon jó volt, nagy mértékben túlnőtte a filmet, amire írták. Mondjuk Christopher Young azért jó zenéket tud kreálni, és ezt megmutatta nekünk a Rumnapló (Johnny Depp) című filmben, de alkotott A magban, vagy az Átokban is. Tehát ő hozta a kötelezőt. De ami a film legerősebb tulajdonsága volt, az az, hogy remekül rejtett el apró szimbólumokat, részleteket. Ehhez tényleg értettek, komolyan jól sikerült. Emellett elég jó volt a képi világ, a vizuális effektek borzalmas kivitelezése ellenére is. Nagyjából ennyi jó pontot tudnék felsorakoztatni a film mellett, de hát sajnos a mérleg inkább a rossz felé billen. Rossz volt látni, hogy a filmnek sem eleje, sem vége, nem ismerjük a karaktereket, így nem is kötődünk hozzájuk. Az első 1 óra (ahogy már írtam) borzalmasan lapos volt, szinte nézhetetlen. Aztán körülbelül fél órával a vége előtt emelkedik egy kicsit a színvonal, de ott sem kap azért szárnyakat. Aztán elérkezünk a fináléhoz, ami viszont rendkívül kellemes meglepetést tartogat. A befejezés tényleg jóra sikeredett. Nem közhelyes, hanem inkább igényes és eredeti. Az tényleg tetszett, és ha az alapján kéne pontoznom, hogy a végéhez képest mit ki lehetett volna hozni ebből a filmből, akkor elérné a 7,5-ös pontszámot is, ami horror esetében elég jónak minősül. Azonban ezek a kellemes pillanatok csupán 2-3 percig tartanak, és kicsit szomorkásan is zártam be a lejátszót, mivel ugyanaz áll fent, mint a ParaNorman esetében. Az egész film rossz, de a befejezést piszkosul eltalálták. Annyi a differencia, hogy míg itt csak az utolsó 3 percet, úgy a ParaNorman esetében az utolsó 20 perc ami nagyon jóra sikeredett. 

Összességében sajnos azt kell mondjam, talán túlságosan is várta blogunk ezt a filmet. Ez lehet, hogy azért volt így, mert az utóbbi időkben haldoklik a horror, mint műfaj. Úgy éreztük, itt a mentőöv, ami majd kirángatja az egészet a mocsárból. Nem sikerült neki. Pedig higgyétek el, én szerettem volna ezt a legjobban. És hogy Xenomorph szavaival éljek: "Akkor Isten akarta úgy, hogy ez helyett a Hobbit-ra ülj be." Azt hiszem (kivételesen :D) igaza van. Ki kell mondjam, hogy az utóbbi évek - a várakozáshoz viszonyítva - legnagyobb csalódását jelentette nekem a Sinister, így hát sajnos tovább kell várnunk a félelmetes messiásra. Addig is itt az idő elővenni a régi klasszikusokat, és reménykedni, hogy a megváltó minél hamarabb ideér hozzánk. Talán már kopogtat is, Mama címen. 

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 5,5

Xenomorph:

Santiago:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.