Szerencsecsillag (2012) - színes, amerikai
romantikus dráma, 101 perc.

Rendező: Scott Hicks
Író: Nicholas Sparks
Forgatókönyv: Will Fetters
Producer: Denise Di Novi, Kevin McCormick
Operatőr: Alar Kivilo
Vágó: Scott Gray
Zene: Mark Isham, Hal Lindes

Mivel mostanság rendre olyan filmekről írtam kritikát, melyeknél nehéz negatív hangvételt elővenni, azt gondoltam ideje változtatni, és keményen kritizálni valamit. Karácsony körül hallottam erről a filmről. Mondták, hogy egy kellemes film, bár sok klisével, és Zac Efronnal. Beismerem, rögtön beugrott a Disney Channel-es, táncolgatós, Háj Szkúl Mjuzikeles figura, akit nem lehet komolyan venni, főleg nem színészként. Gondoltam magamban, erre lecsapok. Jól lehúzom majd Efron alakítását, a film közhelyességét, és mivel tudtam, hogy romantikus filmről beszélünk, gondoltam egy szokásos, cukormázas limonádét fogok látni. Ördögi mosollyal neki is ültem, és megnéztem. Hát azt kell mondjam, hogy nagyon érdekes élményben volt részem. 

A film hibáiról, illetve erősségeiről nem lehet anélkül írni, hogy ne fusson az ember SPOILER-be. Így hát kezdeném a szokásos módon, és elemeire bontva vizsgálom meg amit láttam. Kezdjük az alaptörténettel. 

Logan Thibault (Zac Efron) egy 25 éves amerikai tengerészgyalogos, egy képnek köszönheti életét. Éles bevetésen rájuk lőnek, miután talált egy képet pár méterre a szakaszától, s így ő megmenekül. A fotón egy nő van, Beth Clayton (Taylor Schilling). Ő lenne Logan Szerencsecsillaga. A férfi a leszerelést követően elindul, hogy megkeresse a modellt, és köszönetet mondjon neki. A nő egyedül neveli fiát, annak apja pedig a helyi seriff. Logan munkát vállal a nőnél, képtelen elmondani miért is jött ide. Innentől valóban egy kicsit kliséssé válik. Jön a szokásos szerelmi szál, amit csak a negatív, és rosszmájú ex férj árnyékol be. Tehát mondhatnánk akár, hogy közhelyes. De valamiért mégsem. Beth testvére szintén Irakban szolgált, és elesett. Mikor erről mesél Logan-nek, akkor tölti el az embert valamiféle furcsa érzés. Nekem ez jutott eszembe: "Milyen furcsa, hogy olyannak mesél aki átélte. Vajon Efron meg tudja mutatni kvalitásait, vagy eltáncol (Ha-ha..) a kihívás elől?" Valamiért nem lesz unalmas, és púderes. És most itt át is ugranék a színészi játékok boncolgatására. Megmondom őszintén, én a film történetének elolvasásakor erős inkonzisztencia lehetőségét éreztem. Efron mint leszerelt katona? Na ne... És az elején be is jött amit hittem. Inkább nézett ki egyetemista turistának, mint tengerészgyalogosnak. De aztán.. Amikor hallgatta mit mondanak neki egy másik katonáról, amikor nem beszél, csak sétál a vásznon egy kutyával. Nos akkor kérem megszületik valami. És be kell vallanom nektek, és magamnak is, hogy ezt hívják tehetségnek. Efron játéka a film elejétől a végéig felfelé ível. Nagyon ritkán érzékelhető alakításában a sallang, vagy ez nem is jó szó. Inkább a korai szerepeiről ráragadt felesleg. Csak néhol tűnik gyereknek. De sokkal inkább hiteles, őszinte, és mértéktartó. Nem akar Norris szindrómába esni, és túljátszani a csendes veterán szerepét, de nem akar Rambo féle csendes  pszichopatának sem tűnni. Azt hiszem jól megtalálta a középutat. Én elhittem neki, sőt, ki kell mondanom, hogy számomra kellemes volt az alakítása. És tényleg jó volt nézni ahogyan a játék beleolvad a történetbe, és minden momentumával annak előrehaladását szolgálja. Most az teljesen marginális, hogy mindegyik karakternek vannak közhelyes mondatai. Itt értem például az "Én mindig vigyázok rád.", illetve a "Te nem vagy rossz ember." féle szövegeket. Valahogy elbírja a film. Viszont azért akadtak negatívumok is. Taylor Schilling játéka számomra néha inkább színpadi volt mint színészi. Néhol túljátszott, erőltetett sírás vagy nevetés. De esküszöm, hogy ezeket Efron érett alakítása kompenzálta. Számomra a kisfiút alakító, Riley Thomas Stewart (Ben Clayton) játéka is borzalmas volt. Olyan teljesen mű, és erőltetett, betanult dolog hatását keltette. Pedig van remek ellenpélda a gyermeki színészet gyengeségére. Például A Kismadár című cikkemben említettem, hogy a hátrányos helyzetű kislányt alakító színész hihetetlenül valódi, és eredeti volt. De hát nem passzolhat mindig minden, igaz? Szeretnék még beszélni két fontos dologról, mégpedig a vágásról, és a zenéről. 

Muszáj lesz megdícsérnem Scott Gray, vágó munkáját. Nem hittem volna, hogy egy ember, aki olyan "alkotásoknál" is dolgozott, mint a Lazy town című, sorozatpróbálkozás, képes ilyen jól bánni a szalaggal. A montázs szerű részek, ahol például kellemes pillanatokat ábrázolnak, rendkívüli ütemmel vannak eltalálva a plánok. Nem mutatják tovább a csónakázó Katona-Fiú párost, de pont elég ahhoz, hogy megtetsszen az embernek az az idill. A végjátékban szintén jól el lett találva, illetve az elején, a mindössze pár perces film felvezetésnél is. Bár talán az volt a film leggyengébb 10-15 perce. A másik amit említenem kell, a film muzsikája. Az egyik szerző Mark Isham, aki szintén furcsa kategória nálam. Olyan tömegfilmeknek szerzett zenét, mint A köd, Next, A tébolyultak, vagy a borzalmasan tömegcikk, a Mestergyilkos. Mind egytől egyig komolynak szánt, erőltetett film. De itt más a helyzet. Isham-nak elő kellett vennie tehetségének puhábbik felét, és meg kellett alkotnia ezt. Ezt a zenét, amely remekül öleli körül a képi világot, nem tolakodik, de nem is hiányzik sehonnan. Számomra nagyon megnyerő volt, főleg a finisben. A másik szerző pedig Hal Lindes, aki szerintem nem alkotott még semmi maradandót, csupán olyan filmek köthetők a nevéhez, mint a Futóhomok, vagy A Makrancos hölgy. De talán majd ez meghozza számára is az áttörést. Cikkem elején említettem, hogy nehéz ezt a filmet SPOILER nélkül kritizálni, így hát a következő bekezdésemben már fenn áll annak a veszélye, hogy belefuttok egy-egy SPOILER-be. 

[SPOILER VESZÉLY!]

Azt hiszem elég sok jót elmondtam már erről az alkotásról, de mivel ez egy romantikus dráma akar lenni - ami személyes véleményem szerint a legnehezebb műfaj -, beleszalad egy-két hibába. Sajnos a film nem tudja megállni, hogy ne süssön el néha már ezerszer látott pillanatokat. Az olyan lerágott csontok, mint hogy az ideérkező férfi, aki segít megszabadulni a gyermeket gátlásaitól, ami persze az anyának nagyon szimpatikus, et cetera. Tehát. Eleve úgy indulnak, mint minden közhelyes filmben. A nő először távolságtartó, de a férfi a szimpla jelenlétével lehengerel, pedig csak rendben tartja a kenneleket, a kutyákat. Összebarátkozik a nő gátlásos 8 éves fiával, bátorságot önt belé, az asszonyt pedig megvédi tolakodó, az elmebetegség határát karcoló ex férjétől. Az, mint a helyi seriff persze megpróbál visszaélni hatalmával, fenyegetőzik, de ez sem állhat  a szerelem útjába. Igen, ez szó szerint ez közhelyhalmaz. Ez van. De leírtam, hogy a filmnek vannak olyan tulajdonságai, melyek kompenzálják a mű efféle gyengeségeit. Például remeknek tartom az alapötletet, ami ugyebár nem a rendező vagy forgatókönyvíró agyából pattant ki, ugyanis egy adaptációról beszélünk. A Szerencsecsillag ugyanis egy Nicholas Sparks novella. Így hát az alapötletért járó dicséret Sparks-ot illeti. Az viszont, hogy a képen ez hogyan válik valóra - és márpedig jól -, azt már a stábnak köszönhetjük. És köszönjük is! 

[SPOILER VESZÉLY VÉGE!]

Összességében azt hiszem egy jó filmet láttam. Bár én ki nem állhatom az Alkonyat pentát, azt hiszem, Robert Pattinson tehetséges színész. Ennek tanúbizonyságát adta két filmjében is. A Vizet az elefántnak, illetve az Emlékezz rám két olyan film, ahol Pattinson csilloghat. De az előzményeik miatt nem elismert, de tehetséges színészek táborába most már beállt Efron is. Nálam sikerült levetkőznie az idétlen középiskolás, táncolgatós nyálgép szerepet. Szívesen megnézném még ilyen jellegű filmekben. Úgy hiszem, ő hasonló kaliber mint Keanu Reeves. Nem sok minden állhat jól neki, de ami igen, az határozottan. Jó filmet láttam, mely nem legerősebbik képviselője saját műfajának, és néhol belefut a kategória által állított, mézes csapdákba is. De jó alaptörténet társul, többnyire jó színészi játékkal, vágással, és zenével. Mindenkinek ajánlom, ha ki szeretne kapcsolódni, mert azt hiszem unni nem fogja senki sem. S így lesz egy gimis táncosból, veterán katona!

"Van, hogy a válasz egyszerű, a kérdés bonyolult."

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 7,5

Xenomorph:

Santiago:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.