A kismadár (2000) - színes, amerikai filmdráma, 120 perc

Rendező: Nadia Tass
Forgatókönyv: Monte Merrick, William Gibson
Operatőr: David Parker
Vágó: Marianne Brandon
Zene: William Goldstein

A minap beszélgettem egy számomra nagyon kedves hölggyel. Hosszú dialógusunk során természetesen felmerült témaként a filmek világa, azon belül is a legáltalánosabb kérdések. Kedvenc színész, kedvenc film. Nem meglepő, hogy eme témában én voltam a kezdeményezőbb, így hát meg is kérdeztem tőle, melyik filmet favorizálja leginkább. Két alkotást említett meg, s abból az egyik A kismadár volt. Megmondom őszintén, nem igazán hallottam róla. Utánanéztem, és megtudtam, hogy egy 1962-ben bemutatott, A csodatevő című film remake-je. A '62-ben bemutatott film történetét egy bizonyos Helen Keller nevű írónő kreálta, s a történetben az ő nevén fut a főszereplő kislány is. A sztori nem változott 40 évvel idősebb utódjánál sem. A polgárháborút megelőző időkben, délen élő gazdag Keller család sarja a kis Helen. Vak, néma, és siket. Szinte képtelen kommunikálni a külvilággal, csupán dühkitöréseivel tudatja éppen ottlétét. Teljesen kezelhetetlen. Féltestvére James, akit a Halálos iramban harmadik részében főszerepet játszó Lucas Black alakít, terhesnek véli húga társaságát. Apja idegesítőnek tartja, s egyedül anyja ragaszkodik hozzá. Már az intézetbeadáson gondolkodnak, amikor is utolsó reményként felkeresnek egy szakembert, aki kiküld egy tanítót. Anne Sullivan (Alison Elliott) egy hányatott sorsú, nehéz gyermekkort maga mögött tudó volt diák. Nála jobban nem ért senki a fogyatékkal élőkhöz. S ami innen következik, az szó szerint mesteri. 

A film egyben egy színdarab is. Először egy kicsit túljátszottnak éreztem egy két alakítást. Például a már említett Lucas Black az elején szó szerint színpadias, amit a túlgesztikulálás miatt nem szeretünk a vásznon. De biztosítok mindenkit - és ezt annak ellenére mondom, hogy nem szeretem a Halálos iramban filmeket -, hogy Black a film többi részében gondoskodni fog arról, hogy jó benyomást keltsen. Nálam sikerült is. A főszerepet alakító kislány, Hallie Kate Eisenberg (A kétszáz éves ember) pedig hihetetlenül hiteles. Mindig szkeptikus vagyok, amikor komoly szerepet bíznak egy gyermekre. Remek példa erre a Baljós árnyakból az Anakint játszó Jake Lloyd esete. De ebben a filmben másképp van. Hallie remekül alakítja a fogyatékkal élő kislányt. Minden mozdulata hiteles, és eredeti. Az alkotás másik erőssége pedig az atmoszféra megteremtése. Az olyan apróságok, mint a madárcsicsergés, vagy tücsökciripelés egy-egy tornácon felvett jelenet közben. Remek hangulatot teremt. Teljesen visszaadja az akkori élet ízét. Bár a film még csak 13 éves, olyan a képi világ, mintha a '90-es évek elején készült volna. Nos, azt nem tudom, hogy ez szándékos, vagy sem, de jót tett a műnek. A zene is a helyén van. Nem akar többnek tűnni mint ami, ott szolgál és úgy, ahol, és ahogyan kell. De mégsem ezek miatt lett jó ez a film. A korkritika, és a családon belül előforduló erkölcsi zsákutcák prezentálása miatt szánt mélyen az egész történet. Engem nagyon megfogott, így erről az oldalról szeretném megközelíteni a dolgot.

A házhoz megérkező Anne fejében különleges ötlet születik. A kislányt otthonától nem messze, egy kis házban akarja nevelni, vagy inkább tanítani. Távol a szülőktől, ismerős környezettől és ingerektől. Jelbeszédre tanítja. Két hetet kap a szülőktől, s bár tudja ez közel sem elég, belevág. Egyre jobban haladnak a munkával, egyre szorosabb kapocs alakul ki közte és a kislány között. A határidő végéhez közeledvén, a kislány anyjára féltékenység tör. No és itt köszön be az első rossz erkölcsi prezentáció. Hogy az anyai önzőség, és féltékenység még a jó akarást, és szeretetet is képes felülírni. Hogy saját gyermekének jövőjét sutba vágva, hogyan arasson diadalt anyaként, egy hamis, nem létező párbajban. A másik ilyen pedig a kor moralitását kritizálja. Az egyik részben Helen apja tesz egy ilyesfajta kijelentést: "Visszakapjuk, tisztán." Nos, eme mondat teljesen tükrözi a kor szellemét. Hogy egy-egy gazdag családnál mennyi mindent megelőz a kirakati életvitel. Hogy fontosabb a látszat, a küllem, mint a bensőség, és a családi szeretet hegemóniája. Elég megdöbbentő ezt így látni, ezzel így szembesülni egy filmben. Közben flashback-ek (visszatekintések) tarkítják a történetet, melyekben apró részleteket kapunk Anne rémes gyermekkorából, öccse elvesztéséről. Remekül megmutatja nekünk a film, hogy a tanító, mint fogalom, valójában remek dolog. Tanító, és tanított közötti kapcsolat bármikor lehet olyannyira bensőséges, mint egy legjobb barátság. S hogy az nem egyoldalú folyamat. Nem egyirányú kommunikáció. Két ember közös életének remek fejlődésébe pillanthatunk bele. Emellett a mellékszereplők is hangsúlyos jellemet kapnak. Az apjához görcsösen felnőni próbáló fiú, a kor nézetei miatt elnyomott, magányos anya, és a kétségbeesett, szeretethiányos, büszkeségeinek morzsáiba kapaszkodó családfő. Bár az eredeti filmet nem láttam, csak ezt a verziót, utánaolvastam, és úgy tudom lemásolták az egészet. Természetesen nem egy nagy költségvetésű filmről beszélünk, vannak hibák benne. De ezek szerethető bakik. Például egy tányér, melyben alig van étel, majd a következő vágásnál szinte dugig van. Tehát ilyesfajta apró bakikra kell gondolni. Filozófiai, és logikai bukfenctől teljesen mentes. Talán megpróbálnám összegezni.

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy egy remek filmet láttam. Szeretem ha egy alkotás elbújtatja magában egy kor hibás moralitásának problémáit, majd kritizálja azt. Ez itt megtörténik. A film legnagyobb erénye pedig az őszinteség. Nem akar többnek látszani, mint ami. És pont ettől lesz sok. Hiteles és őszinte, és emellett ízléses. Olyan, mint amilyennek egy jó filmnek lennie kell. Kicsúcsosodik a végén. A játékidő alatt halad felfelé, majd a végén, az utolsó negyed óra intenzíven hidegrázós élmény. És e cikkem pedig remek alkalom arra, hogy megköszönjem a már említett lánynak, hogy megsúgta nekem ezt a filmet, és egy ilyen dologgal lehettem gazdagabb. Így hát ezt a cikket neki ajánlanám. Köszönöm! 

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 8

Xenomorph:

Santiago:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.