Trancsírák (2010) - színes, kanadai horror-vígjáték, 89 perc

Rendező: Eli Craig
Forgatókönyvíró: Eli Craig, Morgan Jurgenson
Operatőr: David Geddes
Producer: Morgan Jurgenson
Vágó: Bridget Durnford

Ez a film 2010-ben került ki a mozikba itthon és nem kapott nagy hírverést, ennek ellenére mégis (meghívás útján) beültem megnézni. A meghívás itt azért fontos, mert nincs az a pénz, amiért én magamtól beültem volna megnézni egy ilyen című filmet. Most őszintén, hogy lett a Tucker and Dale vs Evil-ből ez? Milyen logika mentén?? Ez egyszerűen nevetséges és idegesítő, a címfordítások egyik legnagyobb szégyene véleményem szerint. Elvileg valami jobbat akartak, mint egy konkrét fordítást, de miért kellett egy ilyen szóképződmény legyen? Te jó ég... Amikor viszont beültem az azon kevés esetek közé tartozott, amikor semmit nem tudtam a filmről. Éppen emiatt nem voltak elvárásaim, mindössze kíváncsi voltam, hogy mit rejt az a bizonyos "horror-vígjáték" címke. Előre leszögezném, hogy ha csak kicsit is érdekel a film, akkor ne nézzétek meg az előzetest, mert rengeteg poént lőnek le benne, köztük a legjobbakat is. Ez megint egy olyan húzás, ami már magával hozta azt a belső gondolatot, miszerint a Trancsírák-ban nincs elég vicces jelenet, ezért nem tudták elrejteni a legjobb pillanatokat. Hiszen ha csak az unalmas pillanatokat mutatják be, akkor senki nem ült volna be rá. Én -mint mondtam- nem láttam az előzetest, ezért sokszor lepett meg a film, de a többiek ennél sokkal keserűbb szájízzel hagyták el a mozitermet...

Tucker (Alan Tudyk) és Dale (Tyler Labine) csak horgászni indultak újonnan vásárolt (és nem kicsit lerobbant) nyaralójukba. Út közben összeakadnak a szintén ugyanabba az erdőbe tartó, horrorfilmeken felnőtt tinicsapattal, akik máris a legvérszomjasabb helyi mészárszéket rendező parasztokat idealizálják bennük. Allison (Katrina Bowden) véletlenül egy esti fürdőzés közben beveri a fejét, így a furcsa páros kell megmentse és mivel a többi fiatal elmenekül, azzal a gondolattal, hogy barátnőjüket épp elrabolják, így elviszik magukhoz. Mire gondol a fiatalság? Hát persze, hogy megerőszakolják és feldarabolják lánybarátjukat! De ehhez nekik is lesz néhány szavuk, és itt a természet lágy ölén ők is ugyanolyan potenciális gyilkosok, mint a "pszichopata parasztok"...

Az 2010-es év végén megjelent filmre a "megtévesztések vígjátéka" a legtalálóbb kifejezés. Eli Craig első önálló rendezésével tényleg remek filmecskét alkotott - olyat, amilyet még nem láttunk valami sokat. Van ebben minden, ami a horrorrajongóknak feltűnhet a Blair Witch Project-től a Texasi láncfűrészes-ig, de a film mégsem egy-egy konkrét filmet parodizál (mint mondjuk a Horrorra Akadva filmek), hanem egy konkrét műfajt, akárcsak a Zombieland. A horror-vígjáték kategória nem túl gyakori a filmek terén, de manapság egyre kelendőbb (elég csak a szinte vele egy időben megjelent Frászkarikára gondolni -hasonlóan igényes címfordítási munka egyébként- vagy az újabb Cabin in the Woods-ra). A történet önmagában egész jól lett kivitelezve, remekül mutatják be mindkét szemszögből a filmet ami nekünk nézőknek nem kevés fejfogást okoz. Nem rossz ez önmagában csak sajnos a tényleges poénokat leszámítva a filmen átívelő szakaszok szörnyen semmitmondóak és unalmasak. Látszik, hogy a rendező úrnak volt egy víziója, amit nem tudott maradéktalanul megvalósítani.

A színészi játékban mindenki tudta villogtatni tudását, mivel a történet megkövetelte a korrekt alakításokat, különben nem jött volna át az egészen átívelő félreértés. Tyler Labine zseniálisan adta a szeretetre vágyó, macis küllemű, csajozás terén tapasztalatlan srácot, aki a légynek se tudna alapjáraton ártani (nameg kísértetesen hasonlít a Másnaposok Alan-jére), de a sok tini kihozza belőle is az állatot. Alan Tudyk kapta Dale barátjának a szerepét. Kettejük közül ő a magabiztos és az eszes, így nem csoda, hogy amikor a tinik csak úgy hullani kezdenek balesetből körülöttük, úgy gondolja, hogy valami öngyilkos szektával van dolguk. Eközben a diákok Chad (Jesse Moss) vezetésével bosszút akarnak állni rajtuk a barátjuk elrablása miatt a maguk ügyefogyott módján. Az a jelenet, amikor Allison leülteti egy asztalhoz Dale-t és Chad-et, hogy mondják el az álláspontjukat, az remek lett. Mégse mondhatni, hogy akárki túl sokat adott volna magából. A legnagyobb probléma igazából a rájuk írt karakter (amik egyébként tökéletes másolatai a sablon horrorkaraktereknek), ugyanis a legtöbbről nem tudunk semmit, haláluk nem vonz maguk után semmiféle értékvesztést. Sőt, a végére a sok baleset már nem kicsit válik izzadtságszagúvá.

Összességében mikor először láttam, akkor hatalmasat ütött, már csak azért is mert nem láttam még ehhez hasonlót. Fontos hozzátenni, hogy nekem akkor minden vicc új volt, mivel nem láttam az előzetest. Aztán most bő 2 évvel a megjelenés után újranéztem és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem állta ki az idő próbáját. A fő poénok még mindig ütnek, de nincs túl sok belőle és rengeteg a holtjáték. A tény az, hogy zseniális volt az elképzelés, de sokkalta többet ki lehetett volna hozni ebből. Ha eddig elolvastátok, akkor jogosan merül fel bennetek a kérdés: érdemes megnézni a Trancsírákat? A válaszom az, hogy horrorrajongóknak mindenképp, mert ők a tényleges célközönség és sok poént csak ők fognak megérteni. A többieknek is megér egy nézést, de maximum egy jó vasárnapi agyzsibbasztás címszó alatt. Kétszer viszont senkinek sem ajánlom a megnézését, mert hiányzik az a kraft a filmből, ami miatt a poénok ismeretében megérné újra nézni.

Szerző: Santiago

Értékelnek a szerkesztők:

Santiago: 6

Streky:

Xenomorph: 6

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.