Terminál (2004) - színes, amerikai vígjáték,
128 perc

Rendező: Steven Spielberg
Forgatókönyvíró: Andrew Niccol, Sacha Gervasi
Operatőr: Janusz Kaminski
Díszlettervező: Isabelle Guay, Christopher Burian-Mohr
Jelmeztervező: Mary Zophres
Zene: Benny Golson
Látványtervező: Alex McDowell
Vágó: Michael Kahn

Jó pár évvel ezelőtt teljesen véletlenül futottam bele a Terminálba és szándékomon kívül esett, hogy megnézzem, de az élet úgy hozta, hogy elkezdett pörögni a filmszalag és számomra akkor még érthetetlen okoknál fogva odaragadtam a székemhez és a stáblistáig fel sem álltam. Nem értettem meg, hogy hogy tetszhet egy Tom Hanks-es romantikus vígjáték, de tetszett, így félretettem az agyamba, hogy "Na majd egyszer újra nézem". Ez meg is történt nemrégiben és ismét letaglózott egyszerűségével és most azért ülök itt, hogy megosszam veletek a véleményemet, azaz elmondjam a választ a millió dolláros kérdésre, miszerint miért is jó film a Terminál?

Viktor Navorski (Tom Hanks) Krakhoziából (nem egy létező ország, szimplán Kelet-Európát hivatott képviselni) érkezik az Egyesült Államokba, ám már az első pillanatban problémával találja szemben magát. Országában ugyanis utazása ideje alatt katonai puccs történt és megdöntötték a kormány hatalmát. Mivel megszűnt országa államformája és nem alakult még ki az új kormány, amit az USA elismert volna, ezért vízuma érvénytelen, tehát nem teheti be a lábát amerikai földre. A probléma az, hogy egy lázongó országba -ahol fegyveres harcok dúlnak éppen- nem járnak repülők, így Viktor a terminálban reked az ottani főnök (Stanley Tucci) legnagyobb elégedetlenségére. Ő ugyanis előléptetés előtt áll és nem mutat túl jól, ha nem tud még egy szerencsétlen kelet-európaival sem elbánni. Innentől kezdve gyakorlatilag egy folyamatos viszály alakul ki: korrupcióval és átveréssel próbálják Viktort kipaterolni a terminálból, de hamar meg kell tanulják, hogy az amerikai mentalitásukkal nem képeseket meggyőzni az új lakót a távozásról...

Steven Spielberg remek történetet választott amikor nekikezdett ennek a projectnek, hiszen már az alapkoncepció is zseniális. Már kifejtettem a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy szerintem az egy helyszínen játszódó alkotásokat a legnehezebb élvezhetővé tenni és bár nem egy Pi élete-jellegű területről van szó, de azért a terminált tekinthetjük egy helyszínnek, főleg, hogy sok helyre Viktor rendszeresen visszatér. Rengeteg eddig kiaknázatlan terület nyílt meg Spielberg előtt azzal, hogy ezt a témát választotta és a legtöbb esetben jól is használta ki a környezet adta lehetőségeket. A történetvezetés feszes, érdekfeszítő és rendelkezik valamivel, amivel nagyon kevés film: egyszerűen olyan atmoszférája van, hogy muszáj nézni.

Ehhez azért kell egy erős színészgárda és egy jól megírt forgatókönyv is. Tom Hanks egy zseni, ha színészkedésről van szó és Catherine Zeta-Jones is remekül alkalmazkodik hozzá. Gondolom nem lövök le semmiféle poént, hogy részben a kettejük kapcsolatáról is szól ez az egész és ehhez kell egy kémia, amit bizony nem egyszerű összehozni. Ebben az esetben ez tökéletesen megvan és bár Zeta-Jones karaktere nem az átlagos szerelmi szálat vezeti fel, de mégis valahogy életszaga van az egésznek. Minden mellékszereplő hozzájárul a film sikeréhez, Stanley Tucci remekül hozza a kicsit korrupt terminálvezetőt és úgy en block az ott dolgozók mind valós érzetet keltenek mind kinézetileg, mind mentalitásilag. Mégis a show egyértelműen Hanks-é, ugyanis Viktor Navorski-nál kevés szerethetőbb karakter létezik véleményem szerint a filmtörténelemben. El tudja érni megfelelő átszellemülés után, hogy vele együtt nevessünk-szomorkodjunk és úgy gondolkodjunk lassan, ahogy ő, csak azzal a kivétellel, hogy példát mutat mindenkinek a viselkedésével. Amikor ugyanis mi nagyjából mindenkit elküldtünk volna a francba, akkor ő tovább lép és alkalmazkodik az új helyzethez. Felül tud emelkedni a problémáin és ez kulcsfontosságú a történet alakulását illetően.

Gyakorlatilag végig tudnám dicsérni a filmet. A hangulat, a színészek, az atmoszféra, a díszletek, a cselekmény mind-mind szinte kifogástalan. Mégis van két fő probléma, amit az emberek fel szoktak hozni ha szóba kerül ez a film, ami elvesz az élvezeti faktorból. Az egyik, hogy maga a rengeteg esemény nem életszerű, mivel nem próbálkozhatna ennyit a bejutással az amerikai törvények alapján és ehhez hasonló formalitások. Ez szerintem szőrszálhasogatás. Oké, hogy nem 100%-ig lehetséges a cselekmény, de ez gyakorlatilag az összes filmre igaz, ráadásul szerintem ezt meg kellett lépnie Spielbergnek, azaz szándékos hibát kellett vétenie pont azért, mert szerethetővé akarta tenni a karaktert és ez tökéletesen meg is történt. A másik az, hogy több abszolút nem életszerű helyzet van benne, ami talán annál a bizonyos lánykérésnél csúcsosodik ki. Erre nincs válaszom, tényleg hiba volt ennyire eltúlozni ezt az egészet és az előző magyarázat erre már szimplán nem elég. Érthetetlen és kizökkentő.

A Terminál egyedi darab a filmtörténelemben és pont ezért merem ajánlani mindenkinek, aki nem látta. Olyan erős életigenlés van benne, amit tanítani kéne és szétszórni a világon. Megnézése után feltölt és kellemes érzést hagy az emberben. Két óra önfeledt szórakozás Tom Hanks-el, Zeta-Jones-szal és ha átjön a film üzenete, akkor rengeteg tanulsággal.

Szerző: Santiago

Értékelnek a szerkesztők:

Santiago: 9

Streky: 8,5

Xenomorph:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.