Truman show (1998) - színes, amerikai
vígjáték/film, 103 perc

Rendező: Peter Weir
Forgatókönyv: Andrew Niccol
Producer: Scott Rudin, Adam Schroeder,
Edward S. Feldman
Vágó: William M. Anderson, Lee Smith
Zene: Burkhart von Dallwitz

A mai világban, ahol hódít a televízió, rádió, internet, és ahol mindegyik platformból ömlik a manipuláció, és a szemét, nem nagy szám egy újabb valóságshow. Beválogatott emberek járatják le magukat heteken keresztül egy forgatókönyv szerint, mely annak fejében lett megírva, hogy minél több nézettséget generáljon. Sajnos ez mostanság elég jól meg azoknak a "forgatókönyvíróknak". No de képzeljünk el egy olyan valóságshow-t, melyben több száz statiszta dolgozik, több száz hektárnyi díszletekből megépített területen, egy hatalmas, mesterséges éghajlattal rendelkező építményben.  Ahol minden nap a fix procedúra szerint folynak a cselekmények, és ezt több mint 5 ezer kamera követi. S ezt minden országban élőben adják, szünet nélkül, a nap 24 órájában. Tehát mind az összes, több ezer ember tudja, kivéve egy. Truman Burbank (Jim Carrey) élete teljesen mű, megrendezett, irányított. Minden idők legnagyobb nézettségét generáló valóságshow-jának a főszereplője ő, ami önmagában még oké, a dolog pikantériája, hogy ő erről mit sem tud. Születése óta ebben a kis városban él, ahol bárki aki körülveszi, tudja, hogy egy nagy show része. Egy olyan show alkotóeleme ő, mely egy bizonyos Christof (Ed Harris) nevű producer fejéből pattant ki. A dolog elképesztő oldala a manipuláció, mely körülveszi Trumant. Mindenhonnan elutazás ellenes plakátok, műsorok, beszédek szólnak, hogy még véletlenül se forduljon meg a fejében az, hogy elhagyja szülőstúdióját. A stúdiót, melyből élőben közvetítették a kis árva születését, a stúdió, mely örökbe fogadta. Még Truman felesége, Meryl (Laura Linney) is csak fizetett színész, aki rendesen nemi életet él Trumannal, és az egész életét ebben a stúdióban tölti le, akárcsak "férje". Na igen, csak míg ő a nagy igazság tudatában van, Truman élete 30 évét a nélkül élte le. Rendkívül találó megoldások születtek ama kérdések megválaszolására, melyek így szólnak: Miért nem akar soha elutazni? Nem érdekli mi van odakint? Soha nem kellett elutaznia? Nem írom le az összes megoldást, nem akarok poénvadász lenni. Csupán egy-kettőt megemlítek. Az utazási iroda falait repülőbe belecsapódó villámok díszítik, a rádióból külföld ellenes, s saját világát pártoló, istenítő beszédek özönlenek, Truman számára jó állást biztosítanak a show alkotói, így pénzzel sincs hiány, csak pont annyira, hogy ne tudjon luxus utazásokban gondolkodni. Tehát jól ki van találva. És ha ez nem elég, még legjobb barátja Marlon (Noah Emmerich) is teljes erejéből marasztalja Trumant. Csak hát az emberi elme előbb utúbb utat tört magának, és egy stáb sem tud az örökkévalóságig hibátlanul dolgozni...

A film során nagyon jó fel van építve Truman, a valóságra történő rádöbbenése. Leesett lámpa, mely a világosítás része, frekvenciazavar a rádióban, mely során hallja a stábot, vagy egy váratlan lépés Trumantól, minek okán lát egy liftnek álcázott stábszobát. Persze mindet megmagyarázzák később, méghozzá remekül. A lámpa egy repülőről esett le, a rádióban rendőrségi frekvencia volt hallható, a lift pedig átépítés, illetve liftzuhanás miatt volt olyan amilyen. Összességében kikezdhetetlen a történet, illetve az azt felépítő elemek. De azért gondoljunk csak bele, alapvetően ez egy nagyon jó alapsztori. Hihetetlenül eredeti, semmi közhely, semmi lerágott csont effektus. Rendkívül jó idea, amely kivételesen jól van szalagra rögzítve. A képi világ is nagyon tetszett, mivel kicsit kiparodizálja, kikarikatúrázza saját magát. Látszik a városon, hogy díszlet, mégis remekül van megcsinálva. A Lorax című idei animációs filmet nézve jutott eszembe a Truman Show, melyet ma újra is néztem. Megérte ismét. Nagyon jól meg vannak csinálva a krízisjelenetek is. Amikor Truman már kezd rájönni, hogy valami nincs rendben, rendszerint váratlan lépésekkel rukkol elő, melyre nem számít a stáb. Például hirtelen el akarja hagyni autóval a várost. Az egyik úton hirtelen dugó lesz, a másikon erdőtűz, illetve atomerőmű szivárgás. Tehát rendkívül jól hatnak a nézőre. Nyomatékosítanak, és adnak valami olyan ízt a filmnek, mely érdekessé teszi azt. Ami pedig még érdekes, az a színészek. A két főszereplő, vagyis szerintem főszereplő alakítását emelném ki a következő bekezdésben. 

Nyilván illik a főszereplővel kezdeni, Jim Carrey-vel. Jim nálam tipikusan az el nem ismert színészek táborát erősíti. Ez a film is vígjátéknak van feltüntetve minden portálon, a PhilmExpo az első, mely nem csak vígjáték, hanem FILM műfajban is elismeri a Truman show-t. Tehát Carrey, és az ő színészi játéka. Jim alapvetően egy remek, tehetséges színész. Ebben a filmben is remekül szerepel, épp csak egy-két hibát tudtam felfedezni játékában. Vannak pillanatok a filmben, mikor például táncol, és ott is felölti a Maszkból, vagy az Ace Venturából jól ismert arcát. Nos, szerintem ezt a film nem kívánta meg. Lehetett volna egy sokkal szolidabb arcjátékkal is aratni. De ezektől eltekintve tényleg páratlan alakítást nyújt. Hihetetlenül tükröződik az arcán a megdöbbenés, a megvilágosodás, a sejtelem (mint ahogy az a cikk első képén is látszik), a kíváncsiság. Nagyon tetszett ahogyan beszélt, és mozgott a vásznon. Véleményem szerint már legalább 3 Oscar-tól is megfosztották Carrey-t. Én adtam volna neki az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmért, adtam volna az Ember a holdonért, illetve ezért a filmért is. Valamiért nem szeretik az aranyszobor gálákon Jim-et. Messze nem kapja meg azt az elismerést, mely jogosan kijárna neki. Igen, néhol túl játsza magát, néhol beleszürkül, na de kérem, ki nem? A másik szereplő, akiről szólnom kell, a Christof-ot alakító Ed Harris. Igen, tudjuk. Harrisnek azért vannak komoly filmek szintén a háta mögött (Édesek és Mostohák, Ellenség a kapuknál, Beethoven árnyékában), de valamiért mégis csak áradoznom kell pár sort róla. Harris játssza a szerinte sokak által rosszul megítélt producer és rendező, valamint ötletgazda szerepét. Bár messze nem szerepel annyit a filmben mint Carrey, amikor mutatják, az embert szinte rázza a hideg. Olyannyira karizmatikus, és tényleg egybeolvad a szerepével. Elhiszi az ember, hogy ennek a férfinak itt a vásznon, számít a fiktív nézettség, számít a sors, és a forgatókönyv. Remek alakítást nyújt. Méltó párja volt a filmben Jim Carrey-nek. Ami még szintén pozitívum volt eme 103 perc során, az nem más, mint a remek muzsika, melyet a film alá varázsoltak. A Truman Show szimfónia annyira passzol a film filozófiájához, és képi világához, hogy az ember szinte észre sem veszi, hogy a háttérben zene szól, mégis borzong tőle. Nálam a zene ennél a filmnél vastag betűvel szerepel.

Összességében Jim egyik legjobb filmje szerintem, legalábbis nálam a top 5-ben benne van. A film filozófiája az, ami igazán megfogott. A fiktív valóság lehetősége, mely lényegében Matrix-i magasságokban teng-leng, mégis egy teljesen más formában, testben. Az emberi tudat hatalmassága, mely kordában nem tartható, illetve a szabadság utáni, sejtekből fakadó vágy megtestesülése. Tökéletesen prezentálja az emberi kapzsiságban fuldokló esetlenséget és naivitást. Bemutatja a manipulációt, mint a társadalom legnagyobb ellenségét, illetve a fensőbb rendűség egy undorító kihasználását. Ezek mellett betekintést nyújt egy olyan emberbe, aki lélektani szempontból hihetetlenül komplex, mégis meg van fosztva minden igazi lehetőségtől. Egy olyan érmét, melynek mindkét oldala fej, és relatív, hogy ki milyennek látja. De bemutatja Trumant, ki zsigeri szinten vágyik a megvilágosodásra, az ösztönökből előtörő, emberi létből eredő kíváncsiságra, mely egész társadalmunk mozgatórugója. És végül bemutatja egy ember makulátlan elméjét, mely örökké ragyog. 

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 8,5

Xenomorph: 10

Santiago: 9

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.