Hotel Transylvania  (2012) - színes, amerikai animációs film, 91 perc




Rendező: Genndy Tartakovsky
Forgatókönyvíró: Dane Hageman, Kevin Hageman, David I. Stern
Producer: Michelle Murdocca
Vágó: Catherine Apple
Zene: Mark Mothersbraugh

Nem túl gyakori eset, hogy egy animációs filmet moziban tekintek meg, de valamiért a Hotel Transylvaniával kivételt tettem. Láttunk már számtalan elfuserált vámpír témájú alkotást (semmi kedvem ujjal mutogatni) és mivel az animációs filmek túlnyomó többsége igényes, valamint Genndy Tartakovsky (Dexter Laboratóriuma, Samurai Jack) a rendező, ezért nem is kellett több érv, hogy beüljek a moziba. Kellemesen kikapcsolódtam, de semmilyen maradandó élményben nem részesültem.

Dracula gróf (Adam Sandler) is csak egy, azon szörnyek közül, akiket kiközösítettek az emberek, ezért elhatározta, hogy létrehoz egy kifejezetten szörnyek számára épített hotelt. Ennek elsődleges célja, hogy fajtájabeliek nyugodtan tudjanak szórakozni egy ember mentes környezetben. A hotel ötlete meghozza a várt sikert, ugyanis számtalan szörnyeteg költözik be a hotelbe, köztük Frankeinstein és a farkasember. Szintén itt lakik Dracula is, egyetlen lányával, aki épp idén tölti a 118. életévét, azaz vámpír törvények szerint most már nagykorú. Mavis (Selena Gomez) egyetlen születésnapi kívánsága, hogy az emberek közé mehessen, de Dracula természetesen nem díjazza az ötletet. Ám a kívánság valahogy mégis teljesülni látszik, ugyanis egy eltévedt ember, Jonatán (Andy Samberg) bekerül a hotelba.

Láthatjuk, hogy felvonult a Sandler vezette díszes társaság, valamint a Disney Channel „sztárja”, Selena Gomez. Szép párosítás, nem mondom, de mivel ezek mindössze csak a szinkronhangok, ezért nem különösebben zavaróak, főleg hogy magyar szinkronnal néztem. A történet nagyjából annyit tartalmaz, amennyit leírtam. Minimális tartalmat sem fedezhetünk fel, az összes esemény egy helyszínen játszódik, a hotelben. Innentől kezdve gyengébbnél gyengébb szóviccek, illetve vicceskedő szituációk követik egymást, melynek okozója általában Jonatán, az ember. Félelmetesen gyermekded az egész, amit tökéletesen megérzünk a poénok minőségéből és mennyiségéből. Általában az animációs filmek univerzálisak, de ebben az esetben egy jó 10 évvel idősebbnek éreztem magam, mint a célközönség és ezt úgy mondom, hogy a napokban töltöm be a 20. évemet. Bár így is volt egy két rész, amin el-elmosolyodtam, de ennél nagyobb sikert egyszerűen nem tudok elkönyvelni. Viszont ezért le sem tudom húzni filmet, mert biztos vagyok benne, hogyha ezt (jó) pár évvel korábban látom, akkor maximális szórakozást nyújt. Különösen megmaradt egy olyan poén, amely a Twilight szériát spécizte ki magának, ezen kívül példát nem igazán tudok mondani, mivel a leggyakoribb humorforrás a tipikus „futok, majd neki megyek a falnak”. Ezen a fiatalabb korosztály könnyesre röhögi magát, míg én csak a fejemet fogom. Különösen fura volt látnom, hogy még így is nagyjából én voltam a legfiatalabb a teremben.

Az animáció igazából szép a maga módján, mégis kicsit torzak voltak a lények. A farkasember úgy nézett ki, mintha 4 évet töltött volna folyamatos prés alatt. Ugyanakkor, amikor a vámpírok alakultak denevérré, az annyira aranyosan nézett ki, hogy az egész terem egyöntetűen kinyögött egy „aaaaahhh”-t. Összességében a kinézetre nagyon nem lehet panasz, mert egyébként elég pofásan mutatott az alkotás a vásznon. Amint nagyon bántam, hogy az egész cselekmény 10-15 percben is lejátszódhatott volna. Nagyon ritkán mondom ezt, de hihetetlenül soknak éreztem a másfél órát, mivel ténylegesen pörgős eseményről csak az utolsó negyedórában beszélhetünk. Addig marad a hoteles kalamajka. A legfájóbb pont az egészben, hogy az összes szörny egy kaptafára vehető, mindenki Kiszel Tündét megszégyenítően bugyuta. Sajnos ismét egy olyan filmmel szolgálok, amiről nem igazán lehet sokat beszélni, úgy hogy hamarosan zárom is soraimat.


Tulajdonképpen 10 éven felülieknek, csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott és még akkor sem feltétlen tudja majd felhőtlenül élvezni. Határozottan nem én voltam a film célpontja, de ettől függetlenül nem tudom lehúzni a filmet és a pontozásnál ezt is figyelembe vettem. Elég nehéz úgy pontozni, hogy nem a saját véleményemre alapozva osztom ki a pontszámot. Ha van az olvasók között valakinek kishúga vagy kisöccse, akkor feltétlen nézesse meg vele, mert szinte biztos, hogy jól fog szórakozni, de azért ne üljön le melléjük.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 6,5

Santiago: 4

Streky: 7

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.