Prometheus (2012) színes,
amerikai sci-fi, 126 perc

Rendező: Ridley Scott
Forgatókönvy: Jon Spaihts, Damon Lindelof
Producer: David Giler, Walter Hill,
Ridley Scott, Tony Scott
Vágó: Pietro Scalia
Zene: Marc Streitenfeld

1979-ben, a Nostromo űrhajóval kezdődött minden, mikor annak teljes legénysége, a hazatérés helyett egy villogó pont üldözését választotta. Azóta a Nyolcadik utas a Halál igazi kultuszfilmmé nőtte ki magát, a sci-fit, vagy horrort kedvelők körében. Mára az alienek talán a legnépszerűbb horror, illetve science fiction szereplők. Nem véletlenül született 4, illetve most már 5 rész is a filmből. Ugyanis mostani filmünk, a Prometheus büszkén beállhat az alien-filmek sorába. Csupán Sigourney Weaver helyett Noomi Repace feszül a vásznon, és a történet kapott egy olyan színészi alakítást, melyről az előző négy rész csak álmodni mert. Michael Fassbender napjaink talán legígéretesebb színésze, a filmben egy androidot alakít, szinte Hannibálos tekintettel. Már 32 év telt el azóta, mikor az első alien kimászott valaki testéből, azonban a Prometheus-ban ebből nem túl sokat kapunk. Ugyanis ez nem más, mint az eredeti sztori előzménye. Tehát nem folytatásról, és nem is remake-ről beszélünk. Előzmény film. 

Kezdjük a pozitívumokkal. A film menete talán egy kicsit laposnak is tűnhetne, de valamiért mégsem az. Ez egy nagyon furcsa jelenség a filmeknél, de egyben a jó film egyik ismertetőjele is. Végig jelen van egy olyasfajta érzet, illúzió, amitől a néző azt hiszi, hogy Sötét lovagos izgalmakban van része. De nincs... Ez megmagyarázhatatlan jelenség, ezt tapasztalni kell. A filmből árad a feszültség, ami szó szerint odatapasztja a nézőt a fotelba. Ezt körülöleli a remek CGI munka, amiből kevesebb van mint vártam. Igazán igényes látványt tárnak a szemünk elé, és jól bánnak a plánhosszúságokkal is. Ez megspékelve a filmben látható, páratlan, igazán jó színészi játékkal, igazán nyerő dolog. Ahogy már mondtam, engem főleg a Davidet alakító Fassbender alakítása fogott meg a legjobban. Egy Androidot alakít, szinte tökéletesen. Éppen csak néhol, 1-1 másodpercre zökken ki az ember a hitből, hogy ő nem ember, hanem robot. A másik pozitívum számomra a filmben a zene. A szimfóniát Marc Streitenfeld szerezte, aki olyan filmek megzenésítésén dolgozott, mint a The Grey (Fehér pokol), vagy az új, 2010-ben bemutatott Robin Hood. Szerintem remekre sikeredett a Prometheus muzsikája is. Összességében a filmnek nagyon jó a hangulata, nem igazán találtam benne holtjátékot. Mondhatnám, egy olyan perc sem volt a filmben, ahol eszembe jutott volna, hogy bezárjam a lejátszót. De azért akadnak negatív dolgok is. És mivel ez egy kritika, azokat is megkapjátok. 

Attól eltekintve, hogy összességében a Prometheust egy jó filmnek tartom, van egy pár baki. És akad olyan is, ami egy ekkora produkciónál agyvérzést vált ki. Egészen primitív hibák is vannak. Nem akarok spoilerezni, de amikor egy 500 méter hosszú, 50 méter széles hajó dől felém, értelemszerűen nem előre, hanem oldalra futok.. Nem igaz? Hát, a Prometheus bemutatta, hogy nem, nincs igazam. Meg kell próbálni a nehezebb, de több dicsőséggel járó utat! :D (Na, ezt mondd Charlize Theron-nak) Illetve vannak még maguktól, élelem nélkül növekedő szörnyek, egy tudóspár, aki félelemből kifut a barlangból, de mégis ők kezdenek el barátkozni először egy undorító lénnyel. Néhol tehát saját maga alatt vágja a fát a film. Ezekkel a hibákkal csupán az a baj, hogy nem olyan bonyolult logikai bukfenc, mint például a Terminátorban (Abból is az után gyártott verzióban), ahol el tudjuk  nézni az alkotóknak, hogy hibáztak. Hanem piti, csupán odafigyeléssel, és ráéréssel megelőzhető hibák. Az én szememet ez bántja a legjobban. A primitív baki. Mindenki ismeri a Csillagok Háborújában, a klónos, ajtólefejelős történetet. Na, ezek pont ugyan olyan melléfogások. Hangilag is volt probléma, bár azt nem tudom, hogy eredetileg is, vagy csak a szinkronstúdióban alkottak, ugyanis én magyarul néztem. Szerencsére logikai szaltót nem dobott a film, illetve elődöket meghazudtoló állítást, vagy cselekményt sem véltem felfedezni. Ezért tehát azt hiszem, a jó dolgok előnyben, illetve többségben vannak, ugyanis a film során, nem nagyon veszi észre a hibákat az ember. Ez annak a jele, hogy a jó erősebb a rossznál. 

A végjáték aztán meghozza a katarzist, a fanatikus Alien rajongóknak! Akik nem azok, annak csupán egy remek befejezést kézbesítenek az alkotók. ( Vagy hívjuk Teremtőknek őket! ;) ) Egy remek, izgalmas, akciódús - bár szerintem egy kicsit közhelyes - finálét láthat a néző. Igazán látványos CGI effektekkel, és remek ritmusú vágással. A végét személy szerint kicsit, de tényleg csak enyhén  hatásvadásznak érzem, bár abból a legfinomabb, legpuhább fajta. De szerencsére lehúzzák a leplet az olyan válaszokról, mely azokat a kérdéseket elégítik ki, hogy mégis hol vannak az Alienek (mert hát mindenki őket várta, de egy percet sem kapnak a filmben)? Hát meglátjuk, hogyan is keletkeztek, és ez a képsor valahogy pontot tesz az i-re. Kerek lesz az egész történet, és nincs hiányérzete az embernek, még ha csak körülbelül 20 másodperc alient látott is csak. Összességében jó filmnek mondanám, sőt, még egy mozijegy árát is megéri. Két óra szépen kivitelezett izgalom, igaz, fűszerezve felejthető bakikkal, de tényleg nem rossz. Méltó folytatása az eredeti sorozatnak. Vagy méltó elődje? Most azonban befejezem a cikket, mert furcsa hasfájás tört rám... De... De hisz ez mozog!!!

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 7,5

Xenomorph: 8

Santiago: 8.5

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.