Hannibal (2001) színes, angol-amerikai thriller,   
131 perc

Rendező: Ridley Scott
Forgatókönyvíró: David Mamet, Steven Zaillian
Producer: Dino De Laurentiis, Ridley Scott, Martha Schumacher
Operatőr: John Mathieson
Vágó: Pietro Scalia
Zene: Hans Zimmer

FIGYELEM! A kritika során akarva-akaratlanul SPOILER-ekbe fogok futni. Aki nem látta az előző részt, az csak saját felelősségre olvasson tovább!

A rajongók számára 10 hosszú év telt el a vitathatatlanul zseniális "A bárányok hallgatnak" óta, mire hőn szeretett (vagy épp gyűlölt?) karakterük visszatért. Ezt kimondani egyszerűbb, mint kivárni: gondoljatok csak bele, hogy a mai világban az előre megtervezett filmfolytatások maximum 3 évente jönnek, de bőven van példa az olyanokra is, amiket évente szór a nyakunkba az Álomgyár. 10 év kellett, hogy Thomas Harris könyvét átírják (több, mint 10 forgatókönyv készült) és azt elfogadtassák a színészekkel. Én viszont, mint néző, ebből semmit sem érzékeltem, mivel akkoriban bőven nem az ilyen filmek tartoztak a kedvenceim közé, így manapság már ez a hosszú várakozás legfeljebb a fejünkben létezik. Mindenesetre én személy szerint az elődöt legalább háromszor láttam mire a közelmúltban rávettem magam, hogy végignézzem Hannibal összes kalandját. Akik ismerik a sorozatot, azok tudják, hogy nem történeti, hanem filmkiadási sorrendben írom meg őket, ugyanis ezt annó így találták ki és mégis ki vagyok én, hogy ebbe belerondítsak? :)

Az előző rész végén tehát Hannibal Lecter megmenekült szigorú fogvatartásából és azóta Firenzében éli jómódú és visszahúzódott életét. Eközben Amerikában Clarice Starling egy kudarcba fúló akció vezetője lesz, így az újságok sorra kapják fel a hírét és alázzák meg. Egy Mason Verger nevű milliomos, aki nem mellesleg Hannibal egyetlen túlélő áldozata volt valaha, amolyan emberi roncsként tengeti mindennapjait, természetesen a bosszúra szomjazva. Mikor felbukkan egy firenzei nyomozó, aki azt állítja, hogy tudja hol van Lecter, körvonalazódik az ördögi terv a fejében: ha bevonja Starling ügynököt a nyomozásba, akkor Hannibal önmagától és dalolva fog eljönni hozzá. A szerencsétlen nyomozó azonban csak a pénzdíjjal törődik és egyedül veti magát a minimum 14-szeres emberevő sorozatgyilkos nyomába...

Ridley Scott neve egyáltalán nem ismeretlen még a hobbi filmnézők között sem: többek között neki köszönhetjük a Gladiátor-t, a Black Hawk Down-t és hogy mai fejjel nézelődjek, a Prometheus-t. Rendezői képessége vitán felül áll, bár tény, hogy voltak kevésbé jól sikerült alkotásai is. Itt azonban remek atmoszférát varázsolt, a sötét és nyomasztó látványvilág tökéletesen támasztja alá Hannibal viselkedését és a nyomozó hangulatát. A helyszínválasztás remek: Firenze utcái és az antik lakások olyannyira Hannibal sajátjai, mint az emberevés motívuma.Emellett fontos megjegyezni, hogy Hans Zimmer hozta a tőle elvártat és tökéletes hangulatzenéket írt a film egyes jeleneteire, hatalmas kalaplengetés neki. Remek karakterábrázolást kapunk Hannibalról ebben a részben, ami eddig nem történt meg. Több hétköznapi helyzetben láthatjuk a viselkedését, ám még mindig ő a film "rosszfiú"-ja ugyebár, így továbbra sem ő áll feltétlenül a középpontban. Hannibal maga egyszerre kifinomult és állatias, tele van ellentétekkel. Intelligens és tisztában van vele, hogy mit-miért csinál, nincsenek irracionális cselekedetei. Ezt eddig is valahol sejteni lehetett, azonban Clarice Starling személye gyökerestül változtatja meg a karaktert, mivel megjelennek (ha nagyon durván burkoltan is) az érzések emberünkben, ami többek között magyarázza a "Nagy Finálé" miért?-jét is. Így tehát igenis van karakterfejlődés és izgalomban is lesz bőven részünk a Hannibal - Starling duó miatt. És ha már Starling: itt bizony becsúszik a film számomra egyik nagy negatívuma, ami Jodie Foster lecserélésében merül ki. Julianne Moore kapta a szerepet helyette és én alapból utálom, amikor két különböző színész játszik egyazon szerepet. Nekem egyszerűen nem jön össze a két dolog, ez van. (A James Bond filmek esetén is ez történt, de ott nem ennyire egybefüggő a történet, így nem zavar annyira senkit.) A játéka teljesen másodrangú, így semmi kiemelkedőre ne számítsunk Anthony Hopkins-on kívül, aki itt is tökéletesen hozza a kiszámíthatatlan gyilkos szerepét. Karaktere erős és bizonytalan, így ugyanúgy gyanakodva figyeljük minden mozdulatát az őrült zseninek.A filmben szerepel még Gary Oldman felismerhetetlenségig elcsúfítva, valamint Ray Liotta a kétszínű besúgó szerepében. Róluk különösebben nem érdemes fecsérelni a szót: hozták a kötelezőt.

Talán a színészgárda vagy a rendező váltása miatt, talán más okból, de tény, hogy ez a rész nem üt akkorát, mint az elődje. Én arra jöttem rá, hogy sokkal kevesebb ebben a részben a szimbólum és rejtett jelentés, mint az elődben és bizony a párbeszédek se lettek túlságosan intelligensek, bár tény, hogy nagyon próbálnak annak tűnni, de ebbe a csapdába nem érdemes beleesni, mert a végén mi kezdünk belemagyarázni mindenfélét (higgyétek el, velem is ez történt, amíg nem csaptam a homlokomra). A hangulat kétségen kívül sötétebb és szerintem maga a történetvezetés is morbidabb lényegesen, mint az első filmé. Azonban itt már tényleg feltűnik a sok indokolatlan undorító dolog felsorakoztatása (nekem már Gary Oldman maszkja is betette a kaput...), ami a film végső jelenetében csúcsosodik ki, a vacsoránál. Olyan érzésem volt, mintha Ridley Scott is észrevette volna, hogy eddig Hannibal konkrétan alig tett valamit azért, hogy féljenek tőle, úgyhogy most szépen bepótolta. Nekem bőven túlzásba is vitte ezt a részt, ahelyett, hogy a dolog gondalitságát erősítette volna csattanósabb párbeszédekkel, jobb történetvezetéssel és kevesebb mellébeszéléssel.

All in all, azt gondolom, hogy a Hannibal egy jó film, de közel nem annyira, mint a nagybecsű elődje. Kicsit sajnálom, hogy pont az egész történetet lezáró rész lett gyengébb. Egyszeri nézésre erősebb idegzetűeknek nyugodtan merem ajánlani, de nem igazán tudom elképzelni, hogy bárki is kedvencének kiáltsa ki, miután lemegy a stáblista.

Szerző: Santiago

Értékelnek a szerkesztők:

Santiago: 7

Streky: 8

Xenomorph:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.