A dolog (2011) színes, amerikai-kanadai
horror, 103 perc.

Rendező: Matthijs van Heijningen Jr.
Forgatókönyvíró: John W. Campbell Jr.,
Eric Heisserer, Ronald D. Moore
Producer: Marc Abraham, Eric Newman
Operatőr: Michel Abramowicz
Vágó: Peter Boyle, Julian Clarke, Jono Griffith
Zene: Marco Beltrami

A PhilmExpo "Ne nézd meg!" rovata nem mással, mint egy hollywood-i remake-el jelentkezik először. Sokáig gondolkodtam, melyik lenne az a film, amely viszonylag ismert, ezáltal jó belépő egy új rovatnak, és nem üti meg azt a mércét, hogy azt mondjuk: Ezt a filmet ajánljuk! Igen. Ez a film nem más, mint a The thing, magyar címén: A dolog. Hollywood szereti rendszeresen elkövetni azt a hibát, hogy egy egykoron sikeres filmet újraforgat, ezáltal lehúz róla még egy bőrt. Sajnos azonban mindeddig még nem igazán sikerült a mérleget pozitív irányba billenteni remake-ek terén. Számtalan vérszegény, elődjét csúfosan megalázó feldolgozással találkoztunk már az idők során. Hogy ne menjünk vissza a messzi múltba, itt van például a Conan, ami személyes véleményem szerint botrányosra sikeredett, vagy például a 2010-ben piacra dobott Rémálom az Elm utcában, ami szintén inkább csak kifigurázza az eredeti halhatatlant. Persze, mondhatnánk hogy mi van az igényes feldolgozásokkal? Mert azért van nekünk egy új Karate kölykünk, vagy szerintem a Szupercsapat sem lett rossz. Hát persze vannak ilyenek is, csak sajnos az arány körülbelül 10-ből 2. Azért ha csak minden ötödik remake nézhető, akkor ez nem túl hálás műfaj. No de lássuk is a mai alanyunkat, vagy inkább áldozatunkat, a The thing-et!

A film az 1982-ben szintén ezen a címen megjelenő mű újrafeldolgozása. Bár szerintem az IMDB filmportál nem mindig hiteles a pontszámokat tekintve, de azért eme remake erősségét mégiscsak a két film pontszámaival prezentálnám, vagy próbálnám nyomatékosítani. Míg az eredeti - általam egyébként igen jó horrorfilmnek tartott - alkotás 8,2 pontot kapott a tengerentúli portálon, addig vérszegény utódja pontosan 2 ponttal kevesebbet, azaz csak 6,2 ponttal büszkélkedhet. És azért tudjuk, hogy egy horrorfilmnek a 8,2 pont nagyon előkelő. A történet nem túl bonyolult. Egy paleontológus (Kate Lloyd) egy elszigetelt antarktiszi kutatóállomásra érkezik, élete legnagyobb húzásának reményében. (Hát remélem, csak élete legnagyobb filmes húzása lett belőle.) Norvég tudósok találnak egy űrhajót, abban egy élőlényt, amit halottnak állapítanak. Felszínre hozzák, majd kiderül, hogy a parazita nem halott, csupán hibernálódott. Az alakváltó parazita feléled, majd levadássza a csapatot. Bombasztikusan eredeti... A film semelyik része nem nyújt kiemelkedőt. A színészi játék felejthető, sőt szürke, a látványvilág inkább undorító mint rémisztő, de erre később visszatérek, a zene, a '82-es Morricone szimfóniához képest szintén klisés, a történet pedig már ismert, és ráadásul azzal a kicsivel amit alakítottak az eredetihez képest, csak rontottak, mint javítottak. A Kate Lloyd-ot alakító főszereplő, Mary Elizabeth Winstead inkább idegesítő, mint harcias és elszánt. Hát igen, azért ő sem egy Sarah Connor, még ha nagyon is akart rá hasonlítani. A vágás irritáló, ugyanis az embernek olyan érzése van, hogy a felesleges részek sokáig vannak húzva, gondolom így akartak feszültséget kelteni, míg a lényeges részek - ahol a szörnyek vannak - hamar le vannak vágva. Utóbbi gondolom a gyenge CGI miatt történt. Összességében mégis azt hiszem, a film leggyengébb pontja a látvány, azon belül is, a szörnyek életre keltése. Erről írnom kell nektek...

Egy olyan horrorban, ahol az alkotók mindenféleképpen erőltetik a szörnyes témát, igazán hitelesnek, és igényesnek kell lennie a fiktív lények külalakjának. Nos kérem, ez ebben a filmben nem sikerült. Az igazán jó szörnyes horrorok nem attól lesznek félelmetesek, vagy nagy hatású filmek, minél undorítóbb egy lény. Ha minél érdekesebb, hihetőbb egy lény, annál jobban vonzza a néző figyelmét. Szerintem erre rengeteg példa van. Számtalan zombis film (28 nappal később, Rec), vagy például a Silent Hill. De ide sorolhatnánk az Átok című filmet, az Alien sorozatot, Predatort, vagy akár a Kört. Ezek egytől egyig igényes mutánsokkal, szörnyekkel, szellemekkel, vagy épp élőholtakkal felvértezett filmek. De a dolog? Na az nem... A szörny, vagy parazita - amely sokszor görcsösen hasonlítani akar a valószínűsíthető példaképéhez, az Alienhez - nem látványos, nem igényes, hanem undorító. Hatásvadász, és túlzásba vitt. Ráadásul ehhez hozzá tartozik az is, hogy a film körülbelül 90%-a sötétben játszódik, így esélyünk sincs megnézni magunknak azt a szánalmas parazitát, aki kedvtelésből emberek testét ölti magára. Engem szó szerint idegesített az egész film. A hangeffektek a látványhoz hűen szintén túlcsicsázottak, többet hallasz mint amit látsz, ami sokszor bár nem baj (Doom), de itt szó szerint felesleges. Összességében szerintem ez nem csak a 2011-es év, hanem úgy a horror történelmének egyik leggyengébb szörnyes alkotása. Míg a '82-ben napvilágot látott elődjét szívesen megnézem, ezt inkább elrettentő példának hoznám fel. És amikor egy remek forrásból, vagy remek alapanyagból dolgozunk, és mégis ennyire elrontjuk az egész alkotást, akkor megkérdezném a rendezőt, hogy mégis: Milyen dolog ez?!

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 5,5

Xenomorph: 

Santiago: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.