Gran Torino (2008) színes, amerikai
filmdráma, 116 perc

Rendező: Clint Eastwood
Forgatókönyvíró: Nick Schenk, Dave Johannson
Producer: Clint Eastwood, Bill Gerber, Robert Lorenz
Operatőr: Tom Stern
Vágó: Joel Cox, Gary Roach
Zene: Kyle Eastwood, Michael Stevens, Jamie Cullum,
Clint Eastwood

Manapság igen ritka az elgondolkodtató film, ugyanis Hollywood most már csak a CGI, a 3D és a gyenge remake-ek tömkelegét tudja felmutatni. Persze olykor belefuthatunk olyan gyöngyszemekbe a filmek terén, mint például az Életrevalók, de javarészt a semmitmondó „popcorn-moviek” töltik ki a műsorlistát. Persze ezekre is van igény és 1-2-re még azt is lehet mondani, hogy korrekt alkotás, de amikor egy héten négy film jelenik meg ebből a kategóriából, akkor már összeáll a fejünkben egy elég siralmas jövőkép. Ennek tudtában már annak is örül az ember, ha csak egy átlagos drámát lát, akkor viszont különösen nagy az öröm, ha egy olyan minőségű film kerül a keze közé, mint mai alanyunk, a Gran Torino.

Walt Kowalsky (Clint Eastwood) egy zsémbes, kertvárosi, koreai veterán, aki javarészt a múltban él. Felesége halála óta teljesen elzárkózott a külvilágtól, fiaival sem jó a kapcsolata, nincs egy boldog pillanata. Ezt különösen tetézi, hogy a szomszédba délkelet-ázsiai (ún. hmong) bevándorlók költöztek és a háború óta, Walt kifejezetten utálja az ázsiaiakat, vagy ahogy ő hívja őket: „rizsfelfújtakat”. A helyzet akkor válik kritikussá, amikor az egyik szomszéd hmong srác, egy helyi (ázsiai)gengszter banda hatására, beavatásként megpróbálja ellopni Walt féltve őrzött kocsiját, az 1972-es Gran Torino-t.

Már az elején szembetűnik, hogy több stábfunkciót is betölt a nagyok egyik legnagyobbika, Clint Eastwood. Mit kell róla elöljáróban tudni? Kezdjük azzal, hogy egy zseni, akinek rendezői és színészi tehetsége egyaránt vitán kívül áll, valamint akármihez nyúl, érték lesz belőle. Ebben a filmben Eastwood olyan, mint egy svájci bicska. Majdhogynem mindenhez hozzányúlt, minden téren hibátlan munkát végzett. Szerintem az operatőri munkát is elvállalta volna, ha nem tett volna keresztbe az, hogy főszerepet kell mellé játszania.

Clint Eastwood a spagetti westernfilmek fénykorában vált híressé, majd neve mondhatni egybeolvadt a stílusirányzattal. Sergio Leone filmjeiben tökéletesen hozta a névtelen, ravasz cowboy-t, de későbbiekben a Piszkos Harry filmsorozat Harry Callahan nyomozójaként is sikereket aratott, éppen ezért szó sincs arról, hogy csupán egy karakterszínészről beszélünk. Mikor befutott színészkarrierje, rendezésre adta a fejét és mára már legalább annyira (el)ismert rendezőként, mint színészként. Nem kisebb filmek kapcsolódnak rendezői teljesítményéhez, mint a Levelek Ivo Dzsimáról vagy a 4 Oscar-díjat is bezsebelő Millió dolláros Bébi.
Most leszűkíteném munkásságának ismertetését erre a filmre. A rendezés egyszerűen hibátlan, nem találok benne kivetni valót, mindenből pont annyi volt, amennyi kell. Jól ötvözi a humort, a drámát, valamint tökéletes kameraállásokkal érzékelteti a főszereplő aktuális lelkiállapotát. Utóbbi jelenséget a színészi játéka emeli csak igazán magas piedesztálra, ugyanis páratlan a fickó arcjátéka. Az ember el sem hinné, hogy hányféleképpen lehet dühösen nézni. Abszolút tökéletes munka, le a kalappal Eastwood bácsi.

Ami magát a karaktert illeti, hihetetlenül jól meg van írva, valamint olyan egyedi (nagy részben rasszista) szöveget illesztettek a szájába, hogy részemről ez volt a film egyik legnagyobb ütőkártyája. Azért mondom azt, hogy csak az egyik, mivel egy kiváltképp sokrétű filmről beszélhetünk, melynek minden egyes összetevője a helyén van. Még annyit elárulhatok a történettel kapcsolatban, hogy idővel Walt ellenszenve megenyhül, sőt egyre inkább megismeri a hmongok kultúráját és életvitelét. Walttal karöltve tapasztaljuk meg azt a rengeteg érdekes, bár számunkra furcsának mondható tevékenységet, amit ez a népcsoport végez, éppen ezért mondhatjuk, hogy a film szórakoztatva tanít. Ez a jelenség már Az utolsó szamuráj című filmben is működött, ahol mit ad Isten, szintén a keleti kultúrával ismerteti meg a főszereplőt és ezáltal minket, nézőket is. Ez nálam szintén plusz pont, mivel szeretem és érdekel a keleti népek életstílusa.

A legnagyobb piros pontot azonban a hangulat kapja, ugyanis az már a „meg kell tapasztalni” kategóriába esik és azon belül is mutatós helyet foglal el. Eszméletlenül szépen be van mutatva a folyamat, ahogy Walt utálata alább hagy, kezdetét veszi az ismerkedés, ami végül élete értelmét fogja képezni. Ez a fináléban nagyon szépen be van mutatva, de nem kívánok semmilyen poént lelőni. Úgy vélem nem létezik kiváló hangulat, tökéletesen odaillő filmzene nélkül. Nos, esetünkbe ez az élménypompa maradéktalanul teljesül, egy-két jelenetnél 2 méteresre tátottam a számat. A filmzenéért is Clint Eastwood (valamint fia, Kyle Eastwood)  a felelős és jó szokásához híven, ismét nagyszerűt alkotott.

Igazából, ami még érdekes és nem tértem ki rá, az a címválasztás. Egy szó van rá, príma. Hangzatos és csak sejtet. Bár a film közel sem a kocsiról szól, mégis bizonyos időközönként bivaly erős motívumként bevillan. A Gran Torino tisztogatása a főhős egyetlen szórakozása, valamint az autó az egyetlen dolog az életében, ami összeköti a jelenét a múltjával és ez különösen érzékeny pontja Waltnak. A karakter fejlődésével változik a közte és a kocsi közti viszony, ezáltal szemléltetve, hogy Walt élete újabb értékekkel gazdagodik.

Leginkább azoknak ajánlom a filmet, akik vevők egy kellemes, 2 órás kikapcsolódásra és kicsit kitörnének a hétköznapi filmek áradatából. A film nem sok díjat tudhat magának, mindössze egy a Legjobb betétdalnak járó Golden Globe-díj jelöléssel „büszkélkedhet”. Ez, mint tudjuk nem jelent semmit, mivel manapság csak a csicsás amerikai, illetve angol politikusok/uralkodók életéről szóló drámákat képesek méltatni a fejesek. Ez különösen csak annak fejében sértő, hogy én személy szerint nem igazán találtam benne negatívumot, sőt mi több, egy párját ritkítóan jól összerakott filmdrámáról van szó.

Szerző: Xenomorph

Értékelnek a szerkesztők:

Xenomorph: 10

Streky: 9

Santiago: 7

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.