Elrabolva (2008) színes, amerikai-francia
akciófilm, 93 perc.

Rendező: Pierre Morel
Forgatókönyvíró: Luc Besson,
Robert Mark Kamen
Producer: Luc Besson,
Pierre-Ange Le Pogam
Operatőr: Michel Abramowicz
Vágó: Frédéric Thoraval
Zene: Nathaniel Mechaly

Senki nem gondolta volna, hogy az akció, mint filmműfaj egyszer majd ki tud mászni a '80-as évek gödréből. A filmnézők azt hitték, örökre megmaradnak a Chuck Norris szintű "ZS" kategóriás akciófilmek, a Ramboféle, valóságtól teljesen elrugaszkodott, önvigasztaló, filmnek nevezett bohózatok. De körülbelül két évtizeddel az említett korszak után jött egy úriember, aki újra visszaadta a reményt az akciót kedvelőknek. Jött Luc Besson (Taxi), francia rendező, és forgatókönyvíró, aki 93 percre Elrabol minket, zseniális forgatókönyvével. Igaz, Besson több remek (talán) akció filmmel megajándékozott már minket (Az ötödik elem), mégis azt mondom, hogy a Pierre Morel által rendezett Elrabolva támasztotta fel a műfajt. A film varázsa abban rejlik, hogy a főszereplő, Liam  Neeson (Bryan Mills) végre nem egy szétgyúrt, kőagyú, sebezhetetlen félisten. Ő is vérzik, túl van az ötvenen, és nincs akkora bicepsze, mint egy tűzoltótömlő. Az újkori Neeson filmek közül a Taken, és a The Grey (Fehér Pokol) pont azok a művek, ahol az Észak-Ír színész megcsillogtathatja kvalitásait. A Fehér pokol című film - amiről valószínűleg később olvashattok ismertetőt itt - remek lehetőséget ad arra, hogy Neeson megmutassa tehetségét. Mert igen, ő egy rendkívül tehetséges színész. Az Elrabolva alapsztoriját akár szög egyszerűnek, sőt, talán klisésnek is találhatnánk, ha nem ő játszaná. Ha talán The Rock, vagy Statham villogott volna a főszerepben, teljesen hitelét vesztette volna a dolog. Mondhatni, égő, sorozat gyártott termék lenne. De Neeson valahogy hihetővé teszi. A történet tehát nem bonyolult. Bryan Mills, a titkosszolgálat egykori ügynöke egyedül él, elvált feleségétől, aki közös lányukat Kim-et (Maggie Grace) neveli. A lány engedélyt kér apjától, hogy elmenjen Franciaországba, múzeumlátogatásra. Apja nagy nehezen beleegyezik, majd az utolsó pillanatban kiderül, hogy a lány nem csak a Franciákat látogatja meg. Gyermekét elrabolják a leánykereskedők, és el akarják adni gazdag albán maffiózóknak. De az incidens előtt még felhívja apját, akinek ez épp elég, hogy repülőre szálljon. 

Most figyelj rám. El fognak rabolni.

Bryan elmegy Franciaországba, és megkeresi a lányát. Ami igazán hitelessé teszi a dolgot, hogy ő is vérzik, és ember. Hétköznapi fizikummal. Ettől nem válik cirkuszi mutatvánnyá a film. Az alkotásnak van valami egyedi varázsa, valami folytonos feszültség, pulzálás, ami odatapasztja a nézőt a készülék elé. Igényes akciójelenetek, képi világhoz simuló zene, és remek, ritmusos vágások. Tehát összességében azt hiszem, Neeson egyedi karakterformálása teszi hitelessé, és ténylegesen komollyá az egész sztorit. Azért ebben a filmben egy Steven Seagal... 

Meg foglak találni. És meg foglak ölni.

A film erkölcsi, és filozófiai része sem elhanyagolható. Remek tükörkép egy apa - lánya kapcsolatról, ami rendkívül szoros, még akkor is, ha külön élnek. Ízléses kritika, és tökéletes bemutatása a prostitúciónak, illetve a gyermekkereskedésnek. Erre remek példa még a Tetovált lány. Összességében az elmúlt évek messze legjobb akciófilmjének tekintem az Elrabolvá-t. És ha Liam Neeson a megmentő, azt sem bánnám, ha engem elrabolnak. 

Szerző: Streky

Értékelnek a szerkesztők:

Streky: 8,5

Xenomorph: 8,5

Santiago: 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.