Zsigereinkből fakadóan szeretünk félni, rettegni. Emberi tulajdonság, hogy szeretjük biztonságos helyzetben, a kiszolgáltatottság illúziójába ringatni saját magunkat. Ez egyfajta perverzitás, vagy mazochizmus. Erre 1928 óta teremt lehetőséget a filmipar, a Terror című film megjelenésével. Azóta számtalan jó, illetve kevésbé jó alkotással örvendeztetett meg bennünket a horror, mint műfaj, melynek egyetlen célja van. Azt akarja, hogy féljünk tőle. Íme az én szubjektív listám, ami lehetőséget teremt a rettegésre!

Bármilyen filmes témában nehéz listát összeállítani, mivel ahány ember, annyi vélemény. Objektív listák pedig nem léteztek soha, és nem is fognak. Számtalanszor kérik tőlünk, hogy írjunk toplistát filmzenékről, színészekről, karakterekről, vagy magukról a filmekről. Ezúton szeretném leszögezni, hogy ez lehetetlen. Illetve természetesen kreálhatunk mi egy olyan kartotékot, mely a szerintünk tíz legjobb filmet tartalmazza - bár ez sok hetes, és igen kemény munka lenne -, de az nem lenne általánosan elfogadott. Mivel a filmipar, és azon termékeinek megítélése teljesen szubjektív. Még a PhilmExpo szerkesztőségén belül is sokszor előfordul, hogy nem értünk egyet egy-egy filmnél, annak megítélésénél, pedig csapatunk mindössze három egykorú emberből áll. Azonban én gondoltam egyet, és megpróbálom összeállítani a saját - és itt hangsúlyoznám, hogy szubjektív - listámat, mely sorrendet állít a horrorfilmek között. Horrorkedvelő révén ez elég nehéz feladat, mivel azért tíznél jóval több erős horrort is láthattam már szerencsére. Még egyszer, s utoljára kiemelném, hogy a listám csupán saját ízlésemet tükrözi, ez nem egy elfogadásra váró jegyzék. Kezdjünk is bele!

10. Eden Lake (2008) 

Listám tizedik helyén a 2008-ban bemutatott angol horrorfilm, az Eden Lake szerepel. Körülbelül egy évvel ezelőtt láttam ezt a filmet, és azt kell mondjam életem egyik legfeszültebb élménye volt filmnézés terén. A maga 91 perce nem telt el túl gyorsan, és ez általában arra engedné következtetni az olvasót, vagy magát a nézőt, hogy a film nem szórakoztató, nem jó. Nos, ez a film nem szórakoztató, de jó. Olyan mint például a Rekviem egy álomért. Iszonyatosan feszült, pengeéles hangulata van a filmnek, mely bemutatja a szerelmespár kilátástalan harcát, pár tizenéves suhanc ellen, akik fő célja nem más, mint a gyilkolás, a bosszúállás. Az Eden Lake nem spórolja el a vért, a ronda jeleneteket, és a drámai fordulatokat sem, de mégsem esik át a ló másik oldalára, mint például a Texasi láncfűrészes, melyben a piros vér már inkább volt erőltetett, és nem pedig Tarantino fajta hatásfokozás. Ráadásul a produkció kapott egy igen tehetséges férfi főszereplőt, méghozzá Michael Fassbender (Prometheus, Szégyentelen) személyében, aki hozza a megszokott formáját, de itt talán még hitelesebb mint bármikor. A film története egyedi, és valamiért elég valóságszagú. Nem engedi a pulzusunkat normál helyzetbe nyugodni, félünk, és várjuk az enyhülést, ami csupán a 91. perc végén bújik elő a félelem homályából. Ez a film a listámon megérdemelten csillog a tizedik helyen, mindenkinek bátran merem ajánlani! 

9. [REC] (2007)

Természetesen nincsen horrorlista a jó öreg, már már magát saját műfajjá kinövő, élőholtak, zombik nélkül. Az első ilyen film 1932-ben, Lugosi Béla főszereplésével került napvilágra, és A fehér zombi címre keresztelték. Itt még nem a klasszikus, harapás, illetve fertőzés által hullává vált szörny rémiszt a vásznon, hanem egy hipnotizált ember. 75 évvel később, Spanyolországban azonban már egy kiforrott műfaj képviselője született meg. A kézi kamerás filmek egy ékköve, a [REC] című horror nyerte el listám kilencedik helyét. Sokáig hezitáltam, hogy a 28 nappal később, vagy ez szerepeljen itt, végül emellett döntöttem. Eme spanyol alkotás titka nagyrészt igenis az operatőri munkában rejlik. Nagyon jól van használva az amatőr felvétel effektus. Pörgős, ritmusos (spanyol) horrort kapunk, mely a PC játékok rajongóinak is kedveskedik. A Left 4 Dead 2 című horrorisztikus FPS játékban ugyanis számtalan karakter található, melyek ebben a filmben is harapdálnak. Ez életem talán legjobb zombis filmje, és bár sokat ront a [REC] nevén a második része, mely egyenesen pocsék, körülbelül 90%-os minőségbeli zuhanás volt elődjéhez képest, attól még ez a film egy gyöngyszem. 85 perc baljós hangulat, reszketés és félelem, ahol az embert elkapja a klausztrofóbia érzése, illetve a menekülés vágya. Remekül alkalmazott ijesztések, és páratlanul kidolgozott élőholtak domborítanak a vásznon. Ha zombis filmet kell ajánlanom, mindenképpen a [REC] lenne az egyik, amit habozás nélkül mondanék!

8. Silent Hill (2006)

Már 6 éve történt, hogy a műfaj átlépte saját magát, és olyan filmet alkotott, mely túlmutat az egyszerű horroron. A 2006-ban bemutatott Silent Hill újraértelmezte a horror fogalmát. Filozófiát, szimbolizmust. A Silent Hill dolgozik talán minden idők legjobb képi világával ebben a műfajban, ugyanis annyira jól szolgálja a film hangulatát, hogy az ember beleborzong. A film története is igazán eredeti (ami nem sokszor jellemző a horrorműfajra), a beteg kislány, és az elhagyatott város miatt is. A várost látva az ember fél, utálja, és a szereplők helyébe képzelve magát menekülni támad kedve. Igényesen kreált szörnyek, jó vágás és hangulat jellemzi a filmet, de valahogy mégis az egész film környezete az, ami bennem a legjobban megmaradt. A Silent Hill azt hiszem, egy igazi klasszikus a műfajában, és igen komoly feladatot bíz arra az emberre, aki szorongás mentesen akarja végignézni ezt a filmet. Kiemelkedő tulajdonságaiért cserébe elnyerte listám 8. helyét. 

7. Ideglelés (1999)

Még a múlt évezredben megkaptuk minden idők talán legkarizmatikusabb horrorfilmjét. A kézi kamerás alkotások anyja, melyet azóta sem sikerült felülmúlni ebben az alfajban. Hihetetlen hogy egy film anélkül tud ennyire hatásosan operálni, hogy vért, hirtelen ordításokat és villanásokat, vagy egyáltalán erőszakost jelenetet ne tartalmazna. Az Ideglelés ez a kategória. Az ember szinte retteg. De nem a látottaktól, hanem a film egyedi, félelmetes hangulata az, ami félelemre késztet. A folytonos tűhegyes emóció mely a nézőben lapul, és csak várja és várja a robbanást, majd az azt követő nyugalmat. Nos ebből nem ad a film. Végig fojtogat, nem hagy nyugton, megtartja feszült hangulatát, és boncol vele. Borzasztó, mégis hihetetlen. Az Ideglelés életem egy meghatározó horrorfilmje, és bátran ki merem jelenteni, hogy a kézi kamerás alkotások közül messze a legkiválóbb. Ha az ember akar szerezni magának 81 perc izgalmat, adrenalint, mindenképpen megéri megnézni ezt a filmet. Így hát gyilkos hangulata, hátborzongató stílusa miatt az Ideglelés elnyerte listám 7. helyét. 

6. Shutter (2004)

Azért nem maradhat ki a jó öreg klasszikus horror sem a listából. A Shutter egy Thai produkció, mely igazi horrori elemeket hordoz magában. Hang, smink, késleltetések. Ravasz módon adagolt információk, remek képi világ, és hangulatos zene jellemzi a keleti alkotást, mely kap egy egyszerre borzalmas, de valahol mégis lírai lezárást. A filmből készült egy újrafeldolgozás is, 2008-ban természetesen a tengerentúlon, amiről szintén olvastam, de sajnos az eredeti forrás közelébe sem ér a leírtak, és a vélemények alapján. A Shutter azonban egy örök klasszikus marad. Remek ritmusa, remek tempója van a filmnek, melynek története közel sem bonyolult, de a film, és a néző sem kívánja a komplikáltabb cselekményt. Ez a film nem más miatt nyerte el a hatodik pozíciót, mint komplexsége, összeszedettsége miatt. Egyszerűen tényleg félelmetes, tényleg retteg az ember tőle. Remek smink, remek vágás, és még egyszer hangsúlyozom, páratlan muzsika kíséri a filmet. Minden idők egyik legjobb horroralkotása ez, mely még csak nem is amerikai! 

5. Cannibal Holocaust (1980)

Egy olyan film, amelyet megjelenésekor több mint 50 országban betiltanak, mert brutális élethűséggel ábrázolja a valóságot, nem maradhat ki ebből a listából. Az 1980-ban bemutatott Cannibal Holocaust életem legmegrázóbb filmje. A film igaz történetet dolgoz fel, túl élethűen, néhol undorítóan. Filmértékét tekintve nem érdemelné meg az ötödik helyet, de háttértörténete, valóságábrázolása, őszintesége, és a megnézése után hagyott nyomok, emóciók alapján igenis ott a helye! A kannibalizmus feldolgozása alapból is bátor dolog, mert ez olyan téma, ahol nehéz megtartani az ésszerűség határát. Nem tudom eldönteni, hogy ez itt sikerült-e, csupán arra emlékszem, hogy tátott szájjal néztem a karóba húzott nőt, az emberi fogak által szakadó inakat. Mintha egy napvilágra került dokumentumfilmet nézne az ember, amelyben nincs cenzúra. Borzasztó képsorok koncepciója, melynek egyetlen célja van: ábrázoljon. És ez remekül sikerül neki. A Cannibal Holocaust csupán erejéből adódóan került erre a helyre a listán, mivel mély mondanivalóval nem rendelkezik, képi világa semmilyen, zenéje szintén. De hátborzongató, és félelmetes. Ezt be kell ismernünk. 

4. Rémálom az Elm utcában (1984)

1984-ben megszületett a műfaj talán legismertebb minisorozatának első, és egyben legerősebb része. Ki ne ismerné Freddy Krueger-t, a rémálmok felelősét? Ki ne rettegett volna gyermekkorában a kézre erősített késektől elalvás előtt? Krueger műfajt teremtett, félelmet hozott a filmvilágba. Olyan ikonná nőtte ki magát, amit mindenki ismer, el tud helyezni. Ez a film tényleg félelmetes. Nagyon jól sikerült egyensúlyba helyezni a vért és az ízléses ijesztést, a látványt és a tartalmat. Az alapötlet pedig zseniális. Azért '84-ben egy ilyen ötlettel előrukkolni... Minden idők talán legjobb story-ja az Elm utcában játszódik. Persze készültek folytatások az első rész hatalmas sikere után, de a számok növekedésével úgy csökkent a minőség is, mígnem eljutottunk a már-már megalázó fázisba, mikor is 2010-ben bemutatták a Rémálom az Elm utcában remake-jét, mely karcolja a borzalmas fogalmát. Vigaszképpen máig előveszem az első részt, és minden percét imádom, mert szeretek félni, Freddy pedig félelmetes, és ezért meg is kapja tőlem az előkelő negyedik helyet. 

3. Psycho (1960)

Képzeletbeli dobogóm harmadik helyére a horrortörténelem legismertebb, legikonikusabb alkotása került. Ha horror, akkor talán mindenkinek Hitchcock Psycho-ja jut eszébe. Az 1960-ban készült klasszikus tényleg egy remekmű. Tananyag! A film kriminológiai elemeket tartalmazó, keményvonalas horrorfilm, melyben bőven kapunk a késleltetésből, amely rendkívül jó hangulatfokozó, rejtélyt, amely szintén érdekfeszítő. A film ezt megspékeli egy hihetetlenül egyedi, és karizmatikus filmzenével, melynek dallama talán most mindenkinek ott szól a fejében. Hitchcock egy igazi remekművet alkotott, mely még 50 év távlatában is megállja helyét a felhozatalban. A film tempója lassú, majd egészen hirtelen éles váltásokkal fűszerezett, amolyan korai Tarantino hatást kelt az iram váltakozása. Nem igazán lehet belekötni, mivel nem ad rá lehetőséget. Remek színészi munka, még jobb vágás, jó történet, és kiváló hangulat jellemzi mind a 104 percet. Ez amolyan Szent Grál a horror történelmében, mely igazi útmutató, irányadó volt a műfaj fejlődéséhez. Köszönjük Alfred!

 2. Drakula (1931)

A vámpírok szintúgy "halhatatlan" - nem materiális értelemben - karakterek, akárcsak a zombik.  Rengeteg vérszívó filmet láttunk már az idők során, akadtak közöttük jók, s rosszak egyaránt. Azonban egy volt, amitől máig ver a víz, amitől máig borsozik a hátam. Kis híján 100 évvel ezelőtt (!) mutatták meg Lugosi Béla főszereplésével a Drakula című amerikai horrort. Hát ez a film... Tehát azt hiszem ez minden idők leghátborzongatóbb alkotása, és ez nagyrészt Lugosinak köszönhető. Egyszerűen frenetikus az ember. Olyan lélekig hatoló  tekintete van, olyan kisugárzása, karizmája, amelyet normális ember nem tud elviselni még 75 percen keresztül sem. Félelmetes. Csajkovszkij zenéje pedig még ijesztőbbé teszi az egészet, melynek atmoszférája már addig is késként hatolt az ember szívébe. Ennél a filmnél egyszerűen nem találom a szavakat. Egy szó ami mindent kifejez: félelmetes. De tényleg. A hangulat, a - részben a fekete-fehérnek köszönhetően - képi világ baljóssága, a zene nyugalma, mely olyan egyveleget képez, ami túl nehéz. Kultuszt teremtettek, szimbólumot, műfajt. Ez a film egyszerűen egy remekmű, és saját véleményem szerint minden idők második legjobb horrorfilmje. 

1. Ragyogás (1980)

És dobogónk legfelső fokára nem más, mint az 1980-as Stephen King adaptáció, az örök klasszikus, a Ragyogás állhat fel! Stephen King adaptációi nagyobb arányban sülnek el rosszul, mint jól. Na de ha az egyik legjobb könyvének főszerepére minden idők egyik legjobb színésze vállalkozik, abból nem sülhet ki semmi rossz. Jack Nicholson olyan fantasztikusan játszotta el a megőrülő gyilkost, hogy az embert rázza a hideg, méghozzá 146 percen keresztül. Gondoljunk bele a zseniális alapkoncepcióba. Egy olyan ember fenyegeti az épségedet, akiről azt hitted, hogy megvéd, és feláldozza magát a bajban érted. De nem... Ő el akarja venni az életed egy olyan helyen, ahol esélyed sincs menekülni. A film kapott maga alá remek zenéket, többek között felszólalnak Bartók Béla, és Ligeti György szimfóniái is. Ez a film a tökéletes horror azt hiszem. A tökéletes egyensúly, felépítés, ritmus, történet sora alkotja azt a készterméket, melyet úgy hívunk, Ragyogás. Nem beszélve Nicholson hátborzongató játékáról, mely legalább annyira hiteles maga nemében, mint Dustin Hoffman Esőembere. Jack remekül prezentálja az általa alakított férfi karakterfejlődését, ahogy apából és férjből átcsap egy vérszomjas szörnyetegbe, aki saját családja gyilkosává próbál avanzsálódni. A film tökéletessége és kikezdhetetlensége miatt tartom a műfaj legragyogóbb művének, mely új gondolatokat fogalmaz meg a horrorral kapcsolatban. Új távlatokat, kapukat, utakat fedezett fel, És ha belegondolunk, hogy az elkészítés után a rendező több mint fél órát kivágott a filmből... Vajon mit tartalmazhatott az a 30 perc? Még több Ragyogást? 

"Meg kell értened, hogy vannak dolgok... amiket nehéz elfelejteni."

Listánk végére érve őszintén remélem, hogy sikerült számotokra néhány kellemes percet szereznem! 

Streck Dániel; PhilmExpo; 2013.01.30.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.