A kísérlet (2010) - színes, magyarul
beszélő, amerikai thriller, 96 perc

Rendező: Paul Scheuring
Forgatókönyvíró: Mario Giordano, Paul Scheuring
Producer: Marty Adelstein
Operatőr: Amy Vincent
Vágó: Peter S. Elliot
Zeneszerző: Graeme Revell

Annak ellenére, hogy készült már egy német játékfilm, a stanfordi börtönkísérletből 2001-ben (Das Experiment), Hollywood szereti a saját nyelvére lefordítani a dolgokat, így született meg ennek a 2010-es remake-je, A Kísérlet (The experiment) névre hallgat, nagyon elmésen.

Gyorsan leírom, mi is volt a lényege ennek a kutatásnak, aki már ismeri, ugorja át ezt a bekezdést. Philip Zimbardo amerikai pszichológus, 1971-ben elvégezte a stanfordi börtönkísérletként elhíresült esettanulmányt. Ennek a lényege az volt, hogy ugyanolyan szociális helyzetben lévő diákokat (akiknek az elmeállapotát is okénak ítélték) felosztott két csoportra, rabokra, és börtönőrökre, helyszínként pedig a Stanfordi Egyetem tanszékét rendezték be börtönként. A kísérlet alatt egy valós börtönben történteket akarták szimulálni, és megvizsgálni a résztvevők elmeállapotában, és személyiségében beállt változásokat. A kísérletet nem tudták befejezni, mert a diákok annyira beleélték magukat a szerepeikbe, hogy veszélyesen eldurvultak a dolgok, több résztvevő súlyos elmeállapot károsodást is szenvedett.

A rendező Paul Scheuring a felelős a Szökés (2005-2009) című sorozatért, tehát tudja mi fán sz*rják a börtönöket. A sztori többnyire fedi a film alapjául szolgáló stanfordi börtönkísérletet. Többnyire, mivel kellettek bele az elengedhetetlen amcsi finomságok is.
A filmben felnőtt férfiak közül válogatnak önként jelentkezőket, elképesztő, napi 1000 dolláros díjjal hirdetnek, a 2 hetes kísérletre. A vezető pszichológus minden résztvevőt biztosít róla, hogy ha valami erőszak történik, akkor leállítják az egészet, így senkinek nem eshet bántódása. A film elején, és közben videóbevágásokat láthatunk, a kísérlet megkezdése előtt végzett tesztekből, beszélgetésekből a résztvevőkkel, ami remekül mutatja, hogy nem azonos szociális helyzetben lévő emberekről beszélünk, így már pofára is estek ezen a ponton a film készítői. Az viszont kiválóan leszűrhető ezekből a bevágásokból, hogy a motivációja az egész bagázsnak ugyanaz: a pénz.

A két főszereplőnek számító Travis (Adrien Brody), és Barris (Forest Whitaker) már a váróteremben lepacsiznak, összehaverkodnak, amit elengedhetetlen kelléknek éreztek ahhoz, hogy később kijöjjön, mennyire könnyen egymás ellen fordulnak szerepeik miatt. Mint említettem, nem azonos szociális helyzetben lévő embereket válogattak a kísérlethez, így például Barrisről megtudhatjuk, hogy otthon házsártos anyja „elnyomásában” él, ami pedig jó alapot szolgáltat neki a hatalom kiélvezésére, és a filmben elkövetett gaztettekre. Aztán a másik dolog, hogy egy volt elítélt is bekerült a szórásba (nem, nem csak a náci szimbólumokkal televarrt testéről lehetett megállapítani, ja és persze mindig a nácik a gonoszok, de ha nem az lenne, akkor, mivel ez egy amerikai film, mexikói sittes lenne), egyszóval profi munkát végeztek a kutatók, amikor válogattak. Mindezek azért problémásak, mert nem lehet érezni, hogy a helyzet, és a rájuk osztott szerepek miatt változnak meg az emberek, hanem olyan érzést kelt, mintha szociopatákat zártak volna össze egymással, hogy döntsék el, kinek nagyobb a farka.

Ennek ellenére remekül lemodellezi a film a kísérlet lényegét, a kezdeti poénkodások, és komolytalan incidensek a börtönőrök, és a rabok között, fokozatosan fajulnak el a legmegalázóbb, legaljasabb tettekig. Egy nagyon fontos része a történetnek, hogy mindegyiküket a pénz motiválja, ezért is tesznek meg sokszor olyanokat, amiket ők nem, csak a szerepük tenne meg.

Tetszett, hogy nem húzták az időt az elején fölösleges előjátékkal, szinte azonnal belecsapnak a lecsóba, a kísérlet kezdetétől pedig szinte repül az idő, annyira magával ragadják az események a nézőt.

A szereplőválogatás abszolút remek, annak ellenére, hogy jó pár sztereotíp karakter belekerült (a bal... szerencsétlen, dagadt gyerek, akinek a képregény íráson kívül nincs élete, a 40-es, anyukájával élő jó munkás ember, stb.) senki nem játssza túl a szerepét. A főszereplő, Adrien Brody is teljesen hitelesen adja karakterét, akinek fokozatosan borul el az elméje.

Ahogyan a filmben is látni lehetett, nem véletlenül tiltják az olyan pszichológiai kutatásokat, ahol embereknek fizikai, vagy lelki károsodást okozhatnak, mert egy ilyen börtönkísérlettel is maradandó sebeket ejtenek a résztvevők elméjén, hiába tudunk meg magunkról sokkal többet egy ilyen során, és nem amiatt, mert Adrien Brody levonja az életbölcseletet.

A film nem hibátlan, a hollywoodi húzások nem feltétlen kellenek egy ilyen történet elmesélésébe, mindenesetre aki egy feldolgozható, emészthető formátumban szeretné megismerni Zimbardo kísérletét, és tanulságait, annak ez egy megfelelő film, és egyszer mindenképpen ajánlom a megtekintését. 

Szerző: Atka007

Értékelnek a szerkesztők:

Atka007: 6,5

Streky: 7

Xenomorph:

Santiago:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.